A tanárnak van joga megütni egy kisiskolást még úgy is hogy oka van rá?

"De saját magamról is tudom, hogy általános iskolában megérdemelten kaptam pofonokat, vagy "pajesz-tépést"... Mert sokszor pofátlan voltam."

Nem mutatták meg hogyan kell megoldani ezt a helyzetet. Már érzed, hogy lassan az agresszor helyébe lépsz, ezért már nem a gyerek szemszögéből nézed. Felmentést adsz a tanárnak, de valójában magadat mented fel, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül üthess. Na így öröklődnek a minták.

Hány meg hány tanár van, aki ütés nélkül is rendet tudott teremteni! Azok példáit tessék ellesni. Tény, hogy gyorsabb (azaz kényelmesebb) ütni, de ez csak a probléma elkendőzése, eltolása. Még senkit nem pofoztak jó emberré.

Hány meg hány tanár van, aki ütés nélkül is rendet tudott teremteni! Azok példáit tessék ellesni. Tény, hogy gyorsabb (azaz kényelmesebb) ütni, de ez csak a probléma elkendőzése, eltolása. Még senkit nem pofoztak jó emberré.

Ha ismernél, nem írnál ilyet, hogy önigazolást keresek, hogy én is üthessek, mert tudnád, hogy életemben nem ütöttem meg még senkit.

Másrészt, az emberek, valahol állatok. Még ha durván is hangzik ez a kijelentés. Ha egy kutya rosszat csinál, és megütöd (nem agyonrúgod, csak nevelő célzattal megütöd), akkor meg fogja tanulni, hogy azt nem csinálhatja. Egy gyerek ugyanígy működik. Következetes neveléssel, a gyerek megtanulja mit csinálhat, mit nem. És manapság van pár olyan gyerek, akinél a "többször feleltetem" nem igazán működik, illetve olyan szinten pofátlan dolgot szól be a nála jóval idősebb tanárnak, amiért nem mint tanár, hanem mint idősebb, van erkölcsi alapja nevelő célzattal megütni. (nevelő célzattal, nem pedig agyonverni)

Egy pofonba még senki se halt bele, és azért jobb nevelési eszköz, mint a többször feleltetem, mert az utóbbitól a tizenéves mártírrá válik az osztálytársai közt, "rám szállt a tanár, engem szivat", viszont egy pofon a leghangosabb, legpofátlanabb gyereknek az osztály előtt, amire nem tud mit reagálni, abban benne van az "alázás" is az osztály előtt, és nem kockáztatja meg a "vezérbika", hogy még egyszer legyőzöttként lássa az osztály.

Lehet siránkozni, hogy márpedig gyereket nem ütünk, de ha nincs más nevelési eszköz, akkor igen is kell. Szüleim sose ütöttek meg, mert normálisan neveltek, és következetesen, egyetlen egyszer csaptak rá bátyám kezére, mert az - viccből - megütötte anyukámat kisgyerekként, és tudatosítani kellett, hogy szülőt nem ütünk meg. Meg is tanulta. Ezzel ellentétben, osztrák családnál azt látom, hogy a gyerek ha ideges akkor elkezd olyan mozdulatokat tenni, mintha meg akarná rúgni az anyját, vagy gyomor szájon akarná vágni (7 éves), és a szülők csak "mosolyognak", mert kínjukba nem tudnak mit kezdeni. Ha az első ilyennél a gyereknek rácsaptak volna a kezére, lehet még egyszer bepróbálkoik, de a második csapás után, megtanulja hogy ezt nem szabad.

A pofozást, verést közel 70 éve megtiltották a mi teljesen indokolt volt mert megalázó volt és nem is volt célravezető.

De napjainkban az iskolai agresszió (diák-diák, diák-tanár)

elburjánzott így femerül a kérdés milyen eszközeik vannak

a pedagógusoknak és az egyetemen kellően felkészítik-e őket

ezeknek a szitációknak a kezelésére?