Miért van mostanában ennyi panasz a gólyatáborokra?

31. Én az első kellemetlen élmény esetén feladtam volna ezt a "játékot".

Az is hibás aki mindezt hagyja hogy kutyába se nézzék, megalázzák!

Hát nincs bennetek egészséges büszkeség? Méltóság?

Gólyatáborban egy csaj feladata az volt, hogy nyalja meg a barátja heréit. Utána 5 éven keresztül ő volt a "herenyaló".

Nyilván saját döntése volt, de kinek kell ez?

Hát ezek a gólyatáboros botrányok szerintem olyanok, hogy egy ember borítja a bilit, és onnantól a többi érintett is könnyebben megnyílik.

Nemcsak a mostani BME-s eset, néhány éve amikor az erőszakolós botrányok voltak, az talán az ELTÉ-n, ott is úgy rémlik, először 1 esetről volt szó, aztán hirtelen lett még 2-3 másik eset is, más karokon.

Az meg, hogy csak ritkán - kb. 10 évente egyszer - van cirkusz a gólyatáborok körül, én arra vezetem vissza, hogy ugye már van egy sztereotípia az emberek fejében, hogy miként zajlik egy ilyen rendezvény, mire lehet számítani. Aki ellenzi az ilyet, az már alapból el sem megy. Aki elmegy gólyatáborba, az nagy eséllyel vagy asszisztál az ilyen megalázós feladatokhoz, pl. játéknak vagy szórakozásnak fogja fel, vagy nem kerít neki nagy feneket, esetleg nem is emlékszik már rá, a nagy mennyiségű alkohol hatásának köszönhetően napok múlva, vagy ha meg is érinti, nem rögtön botránnyal akarja indítani az egyetemi pályafutását, nem erről szeretne ismert lenni az egyetemen, és inkább máshogy dolgozza fel.

Ezek miatt lehet az, hogy csak párévente "kerül ki" valami durva dolog a gólyatáborokból. Most éppen pont felkapták ezt a BME-s óvszeres cirkuszt, majd lecseng ez is, jövőre már senki nem fog rá emlékezni.

#34 "Nyilván saját döntése volt"

(Félre ne értsd, nem veled akarok kötekedni!)

Pont ez a baj, hogy tudjuk mindannyian, hogy ez mennyire "saját döntés". És ezt az ilyen problémás gólyatáborok szervezői is nagyon jól tudják. Minden úgy van szervezve, hogy a lehető legkiszolgáltatottabbak legyenek az oda érkező "gólyák". (Akik lehet, hogy jogilag felnőttek, de azért ne felejtsük el, hogy pár hónapja a többségük még egymaga egy lottót sem adhatott fel...) Eleve sok ilyen tábort nem is helyben szerveznek, ami még kiszolgáltatottabbá teszi őket, elmennek az ország másik felére, rendszerint egy zárt táborba, ahonnan "tilos" kimenni, ez óhatatlanul is sokakat elhallgattat. Természetesen minél fontosabbnak álíltják be ezt az egészet, amivel még inkább elérik, hogy eszébe ne jusson bárkinek ellent mondani, vagy netán otthagyni az egészet. És a többség így is tesz. Inkább eltűr bármit, csak nehogy "ne feleljen meg" az elvárásoknak. Mert ugye ez egy fontos dolog, nem akar beégni mások előtt, stb... És fél is attól, hogy ha ellent mond, annak milyen következményei lesznek. Szóval ennyire szokott lenni "saját döntés", hogy egy-egy, számára kellemetlen, vagy megalázó feladatot végül valaki megcsinál-e.

És sajnos utána sem fog panaszkodni, mert nem akar a középpontba kerülni, nem akarja, hogy emiatt hátrány érje, nem akarja, hogy emiatt mások kiközösítsék...

Vajon ha egy random járókelőt megkérnénk, hogy egy-egy ilyen "feladatot" végigcsináljon, megtenné? Nyilván nem. Ha mondjuk egy boltban úgy kezdené a biztonsági őr, hogy oké, akkor most táskákat kipakolni, gyógyszereket elkobozzuk, majd pedig megmotozunk, és csak ezután léphetsz be, szerinted hányan lennének, akik azt mondanák, hogy "oké, rendben"? Na, ez a saját, szabad döntés. Amikor egy hatalmas lelki kényszer alatt állsz, és úgy egyezel bele abba, amit egyébként nem tennél meg, az nem "saját döntés". Vagy ha sajátnak is mondjuk, semmiképp nem szabad akaratból meghozott döntés.

Ráadásul pl. az egyik válaszoló által említett cső torkon való ledugása finoman szólva sem veszélytelen művelet. Túl azon, hogy megalázó, még veszélyes is lehet. Egy gólyatábornak meg nem a megaláztatásról kellene szólnia, nem arról, hogy "valahogy kibírtuk" (aztán még 20 év múlva is frusztrálni fogja a dolog), hanem arról, hogy érezzük jól magunkat, ismerjük meg az egyetemet, meg kicsit egymást is, és hogy kedvet kapjunk ehhez az egészhet.

Egyébként hadd mondjam el, hogy én a 2000-es évek első felében voltam főiskolás. Nem akarom az intézményt megnevezni, de maga a gólyatábor egész jó volt, a túlzott mértékű itatáson kívül semmilyen olyan dolog nem történt, amit kifogásolhatnék. (Volt olyan, akit majdnem a detoxba kellett vinni, pedig nem ivott többet, mint amit az egyik "játékban" kellett...)

Viszont a kollégiumban már történtek visszaélések. Pár harmadéves bulit szervezett, és persze néhány "gólyát" is meginvitáltak rá (egyszerűen bekopogtak, és kérleltek, hogy menjek, tartanak egy kis ismerkedős összejövetelt az egyik szobában). Elsőre semmi rosszra nem gondoltam, nem voltak erőszakosak, semmi nem utalt rá, hogy probléma lesz. Aztán amikor beléptem, az a látvány fogadott, hogy volt ott kb. 5-6 felsőbbéves (harmad- és negyedévesek), csak fiúk, két elsőéves lány, meg én. Ketten mögém álltak, miután bementem, kvázi elállták az ajtót, és kezembe nyomtak egy jókora pohár vodkát, hogy ezt most kötelező meginnom. Én amúgy sem voltam egy nagy ivó, de ráadásul még egy betegség miatt gyógyszert is kellett szednem, amire tilos inni. Mikor ellenkeztem, akkor már fenyegetőbben léptek fel, és közölték, hogy addig innen el nem megyek, ameddig meg nem iszom. Közben meg ketten előkapták a bránerüket, és a két elsős lány előtt elkezdtek önkielégíteni. Erőszakoskodtak, hogy én is vegyem elő, és verjem ki, de azt a kifogást találtam ki, hogy vécére kell mennem, mert órák óta nem vizeltem, és így inni sem tudnék eleget, meg olyankor kiverni sem olyan jó érzés, szóval végül kiengedtek (a szobaajtóval szemben volt a vécé), na, én abban a pillanatban levágtam egy sprintet a portáig, ahol szóltam a portásnak, hogy mi a helyzet. Majd pedig elmentem a városba bolyongni éjjel, nem mertem a koleszba visszamenni. Reggel az első vonattal mentem is haza. Felhívtam másnap a kollégiumigazgatót, és elmondtam, mi történt, végül rendőrségi feljelentést nem tettem, de a kollégiumi fegyelmi eljárást kezdeményeztem. Egyiküket örökre kitiltották a kollégiumból, kettő másikat meg 3-3 évre. A kollégiumigazgató pedig biztosított, hogy ha bármit tennének, ő lenne az első, aki megtenné a feljelentést, és ezt az ő tudtukra is adta.

Én mertem lépni, és cselekedni. De vajon más mert volna? Vajon annak a két lánynak mekkora trauma lehetett ez az eset? Nem tudom, mi történt ott az este hátralevő részében, nem tudom, hogy a portás végül mit intézkedett, miután elmondtam, hogy mi történt, de csak remélni tudom, hogy az a szerencsétlen lány nem lett komolyabb erőszak áldozata. És a többség az ilyenről nem fog szólni. Ők meg elég profik abban, hogy kiválasszák azokat, akik szerintük nem fognak reklamálni. Én is egyébként egy kis csaendes, visszahúzódó antiszoc kissrác voltam, csak azzal nem számoltak, hogy én nagyon nem tűröm a bántalmazást és az igazságtalanságot.