A pedagógusok miért olyan sértődékenyek?

Egyébként valószínűleg otthon azért nem lépi át a határokat, mert azok olyan messze vannak...

Annyira lazára van otthon engedve, hogy amit otthon megengedhet magának az máshol már nem fér bele.

"a lányom kiáll magáért"

"az egyik pedagógusnak azt mondta, hogy be van golyózva"

A kettőnek semmi köze nincs egymáshoz. Az, hogy neveletlen és pofátlan a lányod, nem egyenlő azzal, hogy kiáll magáért. Kell bizonyos intelligencia ennek a megértéséhez, ami neked láthatóan nincs meg, de ne aggódj, te is egy vagy a manapság egyre szélesedő tömegben...

A kérdés mindenesetre valóban trollszagú, de azért arra jó, hogy erre a manapság valóban szembeötlő tényre rávilágítson.

Attól, hogy egy diáknak adott esetben igaza van a tanárával szemben, az még nem jogosítja fel arra, hogy pofátlan legyen és beszólogasson neki. Többek között én is ezért hagytam abba ezt a munkát, mert elegem lett ebből, illetve hogy a hozzád hasonló szülők adják alájuk a lovat a "diákok tiszteletét ki kell érdemelni" és hasonló baromságokkal.

Egy tanár diplomát végzett, felnőtt ember. Ha belép az osztályterembe, az alapelvárás, hogy a gyerekek normálisan, tisztelettel viselkedjenek vele szemben. Azaz normálisan köszönjenek, ha kérdezi őket a tanár, normálisan válaszoljanak, normális szavakat használjanak stb. Mi ez már, hogy ezt ki kell érdemelni? A diákok viselkedése egyébként a szüleik nevelői minőségét tükrözi vissza...

Olyan nincs, hogy egy diák azt merészelje mondani, hogy a felnőtt ember "be van golyózva". Teljesen mindegy, mi az előzmény, és kinek van igaza, onnantól kezdve, hogy egy ilyen elhangzik, a diáknak már biztos nincs igaza semmiben. Nagyon el van ferdülve és tévedve ez a világ, és nagyon nem egészséges ez az irány, ami felé tartunk. És az is biztos, hogy az ilyen ferde gondolkodású szülőknek a nevelésről, mint olyanról halvány fogalmuk nincsen. Mert ez a szabadosság, "ami a szívemen a számon", "a tanár hülye, ha igazad van, köpd le" ez nem nevelés, sem a szülő nem neveli ezzel az attitűddel a gyerekét, és sem a tanár nem tudja utána nevelni a diákot.

Másrészről, habár valószínű, hogy kamu a sztori, ennek ellenére a tanár sem viselkedett megfelelően azzal, hogy nem gratulált a lánynak. Ez az egész ugyanis egy pedagógiai kérdés, amit annak megfelelően kell kezelni. Egy pedagógus nem jól végzi a munkáját, ha pedagógiai szituációkat személyes ügyekké "silányít".

Nálunk alapvető elvárás az egymás iránti tisztelet, tanár-diák között, ami tartalmazza azt is, hogy a szemtelenség nem kívánatos tulajdonság.

Azt nem érzem kifogásnak, hogy a gyerek, az gyerek. Pont ebben az életkorban szükséges megtanítani az alapvető viselkedési normákat, korlátokat. És az udvariasság semmiben sem fogja gátolni azt, hogy ki tudjon állni saját magáért.

Más részről a tanár hozzáállása sem volt szerintem megfelelő. Az ilyen témákat jobb azonnal megbeszélni. De ezt én is saját tapasztalatból mondom. Tanárként nekem is meg kellett tanulnom, hogy a problémákat azonnal kell mondani, rendezni, különben elszabadulnak a dolgok.