A látszat csal avagy milyen ember lehet valójában?

Van egy fiatal férfi munkatársam, aki először nagyon szimpi volt, jó ideje barátkozunk, de nem tudom eldönteni, hogy milyen ember valójában. Egy kedves barátságos mindenkivel nyitott és segítőkész minden témában jártas jó humorú jóképű fiatalember. De időnként apróságokon felkapja a vizet. Nagyon érzékeny, tényleg empatikus meg minden, de a kritikát nehezen viseli, olyankor úgy kikel magából, mint egy hisztis p.csa. Szerintem felnagyítja és sértésnek veszi a számomra apró nézetkülönbségeket.

Pl múltkor küldött át egy zenét üzenetben, jó ez egy kis kedveskedés, erre én meg merészeltem írni, hogy köszi de pont ezt a fajta stílust nem szeretem. Megsértődőtt. Később amikor a többiekkel összefutottam szünetben, kérdezték mi a baj, csak néztem mi van, mondták milyen cirkuszt csapott maga körül, hogy én hogy megsértettem, pedig ő csak kedveskedni akart nekem. Rákérdeztem tőle, akkor már mosolyogva tagadott mindent.

Valahogy furcsa. Mindenki szereti amolyan jófiú, de egy két ilyen fura sztori van vele.

Járni akarna velem, eleinte nekem nagyon tetszett,vde most már elbizonytalanodtam. Kipróbáltam egy többiek előtti nyilvános vitában, kicsit szándékosan megjegyeztem többször,h nincs igaza nem értek vele egyet, a végén ránk vágta az ajtót. A többiek azt mondták, szerelmes belém és nagyon rosszul esett neki, hogy én gonoszkodom vele.

Hát nem tudom. Tetszene, de félek, hogy olyan ember akit lehet magánéletben nagy ívben elkerülnék. Szerintetek?