Esősorban tanárok válaszát várom. Mikor eldöntöttétek, hogy tanárok lesztek miért pont amellett döntöttetek?

Én is tanáris voltam, és ami egyetemünkön azért komolyan veszik meg nagyon jó tanárok vannak pszichológián és rengeteget tanultam belőle. Persze ha nem jársz be meg bemagolod a vizsgakérdéseket akkor nem sokat ad hozzád meg ott akkor ugye lényegében nem is tanulsz pszichológiát. Mondjuk nem értem hogy hogy nem jártok be pszicho tárgyakra Mert nálunk maximum a pszichológiai alapismeretek előadásra nem kellett járni de a többi az mind gyakorlat 😅 De persze egyébként amikor én elkezdtem mélyebben beleásni magam akkor máshogy kezdtem el tekinteni az emberekre meg a saját életemre is.

Hogy én miért jelentkeztem anno tanárnak? mert úgy voltam vele hogy úgy biztos el tudok helyezkedni, biztos jövőm van és szerettem segíteni másokon,.. megvolt a kellő motivációm.

Azóta csak azt tudom ajánlani neked hogy semmiképp ne jelentkezz tanárnak, azóta én sem tanárként dolgozom pedig nagyon szerettem volna de sajnos nem lehet belőle megélni. És ez még csak az egyik contra dolog :)

19 évesen nem tudtam mit akarok, elképzeléseim voltam, a tanári pályával kapcsolatban csak a negatív példákat láttam. A sport addig is meghatározó volt az életemben, közben pedig elkezdtem egy szakot, amiből le is diplomáztam. A sporttal érettségi óta foglalkoztam oktatás szintjén, segítettem az edzéseket, aztán a diplomaszerzést követően rájöttem, hogy nekem igazán való gyerekekkel foglalkozni. Egy iskolához kerültem adminisztratív munkakörben, amikor nem volt állásom és akkor elkezdtem levelezőn a tanárit, majd le is diplomáztam abból is, mert motivált a közeg.

Szerintem fontos, hogy minél hamarabb kezdj el gyakorlatot szerezni. Rengeteg kisgyermeknevelőről és óvodapedagógusról, sőt, tanítóról is tudok, akik pár évet vagy annyit sem töltöttek a pályán, mert megrettentek a feladattól. Valaki egy hét után inkább feladta. Nem olyan könnyű szakma a katedra másik oldalán hitelesnek, kellő szigorúnak lenni, ráadásul megfelelni a diákoknak, szülőknek és a kollégáknak is. Sőt, saját magadnak. A rengeteg meló meg ne riasszon el, a jelenlegi helyzet pedig remélem lesz jobb, én is sokat gondolkodtam, hogy csak az edzésekre kellene koncentrálni vagy a másik diplomámmal elhelyezkedni. Ugyanakkor igaz, hogy a jelenlegi fizetés az semmi, főleg diplomával és a sokrétű feladatokkal.

Én már alsós koromban eldöntöttem, hogy tanár leszek. Ki tantermet építettem egy kartondobozból. Táblát, faliképet, függönyt az ablakra, szemben katedra, asztalon kis füzet “osztálykönyv”, nekem háttal dominók álltak, ők voltak a “gyerekek”. Órákig el tudtam játszani magamban.

Aztán valóban tanár lettem, 25 évig a pályán. Szép volt, de amikor megjelentek órák alatt a mobillal, a gyereküket nem nevelő, de rajtunk követelőző szülők, akik a gyerekük érdekében semmire nem voltak partnerek, akkor váltottam.

Több diákom tartja velem a kapcsolatot, vannak, akik a diplomaosztójukra, esküvőjükre is meghívtak. Szép volt. 🙂