Akinek sikerült letenni az alkoholt, nálatok mi volt az a pont, vagy trauma, amelynek hatására eldöntöttétek, hogy soha többet nem nyúltok italhoz?

Nem letenni, hanem meginni kell a jó piát! De esszel! Megoldottál valamit h ittál? Meg rosszabb lett. Az alkeszok nagyon sokat szenvednek. Nem igaz h a pia volt az ami ha valami nem jön össze már egyből feltöltesz a garatra. Olyankor kell elmenni sportolni keresni egy jó csajt v épp kiélni magad nem elinni a maradék agysejtjeid. Mikor doki megmutatja a magad na akk tuti legeszed!

Én is szét ma. Kínokat jó bulikat meg én is megsúgom a magamét de nem vagyok alkesz! Hozza se kellett vna nyúl nod a piáhiz! Egy ilyen pias lecsúszott alak amúgy sem kell semelyik csajnak tesssek összeszedni magad!

Úgy értem meg talán ne késő nem megbántani akartalak ha össze szeded magad és tiszta lappal kezdesz talán meg van esély egy csajra purgyikra meg boldogságra.

Na egeszségedre!

1es, te aztán tudod mi az az alkoholizmus....

Nagybátyám letette a piát.

A felesége elvált tőle és ahhoz, hogy nagybátyám marahdasson a házban ki kellett fizetnie 8 millió forintot. Ez még 2010 előtt volt. Persze svájci frank alapú hitelt vett fel a pénz kifizetésére ami ugye elkezdett úszni. Végül szülei (nagyszüleim) törlesztették neki a banki tartozást és így csak nekik tartozott fix összeggel.

Nem maradt semmije. Elhagyta a felesége, vitte a gyereket is, pénze sem volt, és ami volt, azt i selitta. Az arany karikagyűrűjét egy tiszta pillanatban odaadta a szüleinek, hogy vigyázzanak rá, mert azt is elinná.

A válás után a szüleinél lakott egy darabig, mert persze a munkával sem állt túl jól, de volt, hogy oda is négykézláb kúszott haza.

Ekkor nagyapám bucira verte tehetetlenségében. Nagybátyám egy 40 közeli férfi volt ekkor...

Nagyjból ez volt az apillanat amikor befeküdt az addiktológiára.

Adták neki azt a brutál anyagot is ami alkohol hatására jól megkínozza, még évekkel később is szedte tablettaként.

Most 55 körül van és kb rendbejött, de magányos, összetört ember. De tiszta és alkalmas örömök megélésére.

Nálam nem volt mélypont. Volt pár nagyon gáz helyzet, meg olyan, hogy azt éreztem másnap, hogy inkább meghalnék, mint hogy mások szemébe nézzek, de végig volt munkám, végig volt hol laknom, elláttam magam, józanul és rendezetten mentem be dolgozni, és a lakásom is patika volt.

Igaz, én nem tartom magamat annyira durva esetnek, talán 3 évig csináltam azt, hogy eleinte csak a legtöbb nap, majd később minden nap megittam egy üveg bort munka után. Soknak tűnik, de pár órára elosztva normálisan be se rúgsz tőle. Ha bulizni mentem, akkor ittam képszakadásig, másnap nagyon fostam, hogy juj, kinek mit mondhattam, mekkora szégyen vagyok, sose iszok többet, ez a folt meg hogy került ide, azt se tudom, hogy jutottam haza, egy napig tartott ez, másnap már mentem a borocskámért.

Én pont, hogy addig voltam képtelen ezt abbahagyni, amíg azt gondoltam, hogy akkor innentől kezdve az az egyetlen út, hogy teljesen absztinens leszek. Az hatalmas lemondás, hogy soha többé, egyszer sem, egy kicsit sem módosítgathatom a tudatom. Amit el tudtam fogadni, az az, hogy "na, akkor ma nem iszok". Ez ment. Az is ment, hogy "ezen a héten csak hétvégén fogok", meg az is, hogy "innentől csak a barátaimmal", meg az is, hogy "ha már egy picit jól érzem magam, akkor nem töltök rá, csak ha elmúlik", így tanultam meg viszonylag normálisan inni, hogy ne üssem ki magam, csak azért, mert még jobban akarom magam érezni.