|smertek olyan gyereket akit valami nagy trauma ért kisgyerekként/kamaszként?

Igen ismerek.

Saját magam...

Fegyvert fogtak rám 6 évesen, és kiabáltak hogy meghalsz, meghal a gyerek....akkor már felfogtam mi az a halál, értettem mindent.

Évekig dadogtam, és hadartam.

Azon kívül semmi hála istennek (kop kop) bár nem szeretek semmiféle erőszakos filmet. Nem bírom nézni. Ennek már több mint 20 eve.

Igen

Nekem az összes ilyen ismerősöm i kább ti ikorban szemvedett, lázadt hozott esetleg rosszabb döntéseket.

Most így 32-38 évesen mindegyiknek rendes élete van.

Van olyan is, akit látszólag nem viselt meg ( de ez nyilván nincs így)

Inkább

Tinikorban

Szenvedett

***

Nem tudom mennyire tartozik bele a felsorolásodba

Személyes történet

Én a testvérem elgázolását majd halálát néztem vegig anno 7évesen

Egy kamion hajtott át rajta

Ez lassan 13 éve történt

Sokáig nem tudtam feldolgozni a látottakat, sőt talán még a mai napig sem sikerült igazán

Pszichológus nem kezelt igazán, mert anyám feleslegesnek tartotta

Pszichés alapon epilepsziás lettem

Borzasztóan félek a kamionoktól a mai napig

Az életemre annyira mélyen nem hatott ki, megyek előre, csinálom a dolgom

De azóta sincs nap, hogy ne gondolnék rá

6os vagyok

Igazából rengeteg rossz döntésem volt az elmúlt 4-5 évben

Volt egy mélypontom, úgy éreztem feladom, és ennyi volt

Anyámék engem hibáztattak a báttyám haláláért

Akkor drogokhoz nyúltam ez tartott egy kemény évig

Aztán megtaláltam a párom, az ő segítségével másztam ki a gödörböl

Ez az egy, ami talán a trauma miatt történt

Nem tudom, hogy ide tartozik-e, de leírom, mert én traumaként éltem meg.

Nagybátyám a szemem láttára ment neki apámnak és folytogatta, majd le akarta szúrni. Ott voltam, láttam, amikor a konyhában kihúzta az evőeszközös fiókot.

Sokáig álmodtam vele, volt, hogy féltem, hogy apámmal találkozik, és baj lesz. Ez 4-5 éves koromban történt.

Aztán 2020 nyarán apám és nagybátyámék kibékültek, és együtt lementünk Balatonra. Igazából kicsit fura volt őket látni együtt. Akkor kapott el egy rettentő rossz érzés, amikor megláttam, hogy apám és a nagybátyám egymás mellett sétálnak, és hozzák a lángost. Nem akarok hülyeséget mondani, de akkor úgy éreztem, mintha bármikor kitörhetne a pánik.

Sokat álmodtam vele, meg még mindig dühös vagyok, hogy nem cselekedtem, pedig csak 4-5 éves voltam. Bennem van még mindig a tehetetlenség érzete.

És ez sokszor így van: leblokkolok, es utána meg azon gondolkodok, hogy mit kellett volna csinálnom.

Az apám érzelmileg teljesen elhanyagolt. Emiatt is alakulhatott ki, hogy a jiu jitsu edzőm 12-15 éves korom között szexuálisan abuzált. Sok rossz döntést hoztam a később férfiakkal kapcsolatban, mert annyira vágytam a szeretetre. 33 évesen találtam meg a férjemet, akivel mindenben támogat, mindent meg tudunk beszélni. De a múltam a szexuális életemre még így is kihat. Pl gyűlölöm, undorodom a sperma vagy akár előváladék érintésétől, szagától.

Már sokat dolgoztam magamon csoportos keretek között, de most kezdtem egyéni terápiába járni.