Akiket lelki trauma ért a terhesség alatt (haláleset, válás, bármi), a megszületett gyereknél láttok valamit, ami szerintetek amiatt lehet?
Hét hónapos terhes voltam, amikor egy nagyon közeli barátom meghalt, nagyon megrázott. A babán nincs nyoma.
A barátnőm a 4. hónapban volt, amikor meghalt az édesapja, szintén makkegészséges a baba.
Sajnos nem tudok valaszolni a kerdesdre, de erre en is kivancsi vagyok, 11 hetes voltam amikor varatlanul meghalt edesapam. Teljesen elnyomtam magamban a fajdalmat, csak ejjelente almodom vele, foleg a temetessel.
Nagyon feltem, hogy baj lesz, de hala Istennek nem lett. Most 29 hetes vagyok, en ugy erzem, hogy egy boldog babat hordok a szivem alatt, legalabbis mindent megteszek, hogy igy legyen.
Köszönöm a válaszokat.
Nekem nagyon közeli barátom halt meg, 35 hetes volta akkor, meg is indult a vajúdás, de vissza tudták tartani. Végül időre szültem, de nem egy egyszerű eset a gyerekem, bár babának nagyon "jó" volt. Úgy érzem, az érzelmi élete nagyon labilis (hasonlóan, mint nekem volt akkor hetekig), ezért jutott eszembe és nemrég olvastam erről. A kisebb testvére kiegyensúlyozott, könnyebb személyiség. Vele nem volt semmi a terhességem alatt.
Még a terhességem elején-közepén történt, hogy a fiam apja kezet emelt rám, mire én elküldtem. Ezek után jó néhány hónapig állandó rettegésben éltem, mert folyamatosan fenyegetett, változatos dolgokkal, például hogy elintézi, hogy ne kapjak gyed-et (ezt nem is tudom, hogyan gondolta, de én akkor elhittem neki, mint ahogy bármi mást is képes voltam elhinni neki), vagy hogy elviszi a gyereket tőlem, ahogy megszületett, meg hogy fel fog jelenteni mindenhol, hogy verem a gyereket és alkalmatlan vagyok a nevelésére, és hasonlók.
Most tíz éves a fiam, egy rettentően okos, intelligens gyerek, viszont szerintem azért hatással volt rá, hogy milyen körülmények között telt a terhességem, mert egy kimondottan nehezen barátkozó, nehezen feloldódó gyerek, eléggé izgága is, például nehezére esik nyugton megülni az iskolában, de a társaival való kapcsolatteremtés sem az erőssége. Érdekes, mert emellett nagyon jó a felfogóképessége, nagyon empatikus is tud lenni (télen például mindig aggódik a hajléktalanokért, meg a szegényekért, sokszor érdeklődik, hogy a mozgássérültek mit hogyan csinálnak és hogy lehet nekik segíteni, meg amikor a tanítónéninek elveszett a kedvenc tolla, akkor a saját zsebpénzéből vett neki egy újat - ami külön érdekes, mert nem igazán kedveli a tanítónénit). Szóval talán úgy mondhatnám, hogy elég érzékeny gyerek, aminek vannak jó, és rossz oldalai is, bár a rossz főleg abban merül ki, hogy ezt az érzékenységét nagyon sokszor úgy próbálja palástolni, hogy átmegy sündisznóba, és akármilyen jó szándékkal közelít felé mondjuk egy másik gyerek, inkább elkergeti, rosszabb esetben oda is csap, csak ne lássák rajta, hogy ő érzékeny.
A nagyobbik gyerekem is hasonló típus. Mindenesetre érdekes.
Ő is nehezen barátkozik, de közben érzékeny, nagyon értelmes, de nagyon furán is tud viselkedni. Tudom, hogy ezt sok gyerekről el lehet mondani, és leírva nem ugyanaz, mint együtt élni vele, tehát nehéz megfogalmazni, miért érzem őt másnak. Szorongónak mondanám leginkább, ahogy én is az voltam a terhesség alatt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!