Milyen feladatot utáltál a legjobban a tesiórán?

Súlylökés, medicinlabda, és ingafutás.

Az első kettőhöz mindig kegyetlen ügyetlennek, illetve gyengének tartottam magam, az ingát pedig.. nagyon nem nekem találták ki. Nincs bajom a futással, bár a térdem nem mindig van oda érte, az a része nem volt kellemes, amikor nem tudtam az elvárt tempót tartani. A végére mindig sikerült javítanom az előző eredményemhez képest, viszont még úgy sem teljesítettem túl jól, pedig mindig próbálkoztam :c

Van egy jópár.

A talicskázást mindennél jobban utáltam, rohadjon meg, aki ezt a legális kínzást kitalálta. Alapból rohadt kínos. Ezen felül, ha te fogod a másikat, akkor próbálod tartani, de csúszik a kezed, vagy túl lassan mész, vagy túl lassan, vagy túl magasan tartod vagy túl alacsonyan, és folyamatosan parázol nehogy elejtsd, és beverje a térdét szerencsétlen. Ha te talicskázol, akkor a derekad kitörik, mert szarul tartanak, próbálsz nem összecsuklani vagy elcsúszni mert az milyen égő már, közben a segged megy jobbra-balra ami szintén nagyon égő. Ughhhh.

A másik amitől ordítani tudtam volna a magasugrás és a gerendázás volt. Mindkettőnél ha nem tökéletes a technikád, nagyon csúnyán megütheted magad, és ugyan miért lenne tökéletes, mikor annyit tudsz róla amit a tanár elmagyarázott egyszer. Minden magasugrós órán volt olyan gyerek aki istenesen beverte a lábát, vagy rosszabb esetben a lába közét. Betiltanám, baszki, mert így mindkét sport fokozottan balesetveszélyes.

Egy kicsi kanyar jobbra - a témától:

Sokszor látom - több iskola közelében lakóként, - hogy sokszor kiküldik "futni" az intézményekben tanulókat a testnevelés tanárok és látható a futni próbálkozó diákokon, a stílusukon, hogy senki, semmit nem magyarázott el nekik arról, hogy miként lehetséges hatékonyan futni. Sokszor kocogok el mellettük - vagy ők vágtatnak el mellettem, - de tisztán hallható, hogy olyat, mint légzéstechnika, hírből sem ismernek.

Akik erről semmit nem tudnak, azok esetében nem is lehet csodálni, hogy utálják a futást.

Ezáltal csak annyit szeretnék tudatni a nagy világgal, hogy nem mindegy, hogyan kezdünk el követelményeket támasztani bárki irányába is, - a "Kimegyünk! Mindenki fut négy kört és mérjük az időt!" és a "Ki fogunk menni futni! Elmondom, hogy mire érdemes figyelni! ... Időt mérni is fogunk, - ezzel kísérjük figyelemmel, hogy ki, mennyit fejlődik, ill. miért nem fejlődik! Van-e kérdése valakink?" között jelentős a különbség!

Volt rá példa, hogy nem bírtam szó nélkül, ahogy zihált két-három testesebb leány a futáskor és mellettük kocogva megmutattam, miként érdemes venni a levegőt, hogy kocogva érjenek célba is...

Más, morális jellegű észrevétel!

Amikor katona voltam, teljesen másként viszonyultunk egy gyakorlat végrehajtásához, mint amikor kiadták az ukázt, aztán megpróbáltuk végrehajtani, mint akkor, amikor a gyakorlatot levezénylő tiszt, - igen, egy százados - személyesen mutatta be nekünk, hogy mit vár el!

Ő nem csak ordítani tudott, hanem bármikor, bárki előtt, bármilyen ruházatban és körülmények között képes volt megmutatni, hogy mit akar végrehajtatni! És ez az ember képes volt odajönni, emberi hangon morális tartást adni azoknak, akik gyengébben teljesítettek! Igen! Ilyen is volt!

Tehát nem csak a stopper órát a kezünkben nyomogatva sikoltozni érdemes, hanem támogatni is a tornagyakorlatok végrehajtóit - akár pozitív minta mutatásával!

Cooper és

Szekrényugrás

Alapból nem szerettem a tesit, de amitől rettegtem:

Bordásfal (tériszonyos vagyok)

Gerenda (szintén tériszony, valamint nem vagyok macska)

Magasugrás (nekem alapból nonszensz, mindig leblokkoltam a léc előtt).

(Érdekes, kifejezetten jó voltam viszont szekrényugrásból, gyűrűből, kötélmászásból, távolugrásból, futásból.)