Miért van ennyi iskola utáló ?

Mindenki úgy indul 6 évesen hogy imádja az iskolát, és mindent meg akar tenni, hogy a legjobbat kihozza magából. Csak ezt a 90%-ból ""sikeresen"" kinevelik.

És ők nem feltétlen a tanulást utálják, csak az iskolát mint rendszert.

Fordítsuk meg a kérdést: Miért szeretnél egy olyan helyre bejárni nap-nap után, ahol:

- Egy fő vagy. Nem Kis Pista, nem Ultra Ibolya, hanem egy fő. Ergo semmiféle* egyediséged sincs, egy vagy a futószalagon, és ha nem felelsz meg a leírásoknak, akkor baszhatod.

- A társaid kiközösítenek, ha nem követed valamelyik csordát, vagy nem alapítasz sajátot.

- *: Egyetlen módon szoktak megkülönböztetni, ami a tetszik a pofád, nem tetszik a pofád módszer. Szóval vagy nyalsz, vagy szopsz.

- Folyamatosan olyan dolgokat kérnek rajtad számon, amit a büdös életbe nem fogsz használni, és a fejlődésedet sem segíti. Teszem azt, minek kell egy informatikai középiskolába ének és művészet óra? A gyerek azért megy oda, hogy tervezni, fejleszteni, programozni tanuljon, nem kornyikálni, meg Van Gogh életrajzát bemagolni.

És egy pár személyes tapasztalat: Miért akartam volna olyan helyre bejárni, ahol télen a 0 fokos teremben kellett ülnünk, mert nem volt fűtés, és még a kabátot is le akarták parancsolni rólunk? Miért akartam volna olyan helyre bejárni, ahová azért nem vihetek be kávét, mert belehullik a poharamba a vakolat, mikor csukom be az ajtót? Miért akartam volna bejárni, ha nem lehetett komolyan venni a tanárok többségét? Ezek vagy nem tudtak tanítani, vagy olyan dolgot vártak el, amit ők sem teljesítettek, vagy csak élvezték, hogy úgy baszakodhatnak veled, ahogy jónak látják. Bezzeg ami igazán érdekelt volna, abból alig volt óra.

Elég volt az az öt év amit ezekkel a dolgokkal töltöttem, pláne mivel 2-3 köcsögszájú gyűlölt, és az utolsó év kivételével mindig megpróbáltak megbuktatni. Mindezt úgy, hogy akkoriban egy rossz szót sem mertem szólni, csak nyíltan kimondtam, hogy nem érdekel az adott tantárgy, vagy épp nem értek egyet a nyilvános megalázással amit többen is átéltünk.