Tanít az egyetemen egy rosszindulatú professzornő, akinek parókája van, mert rákos. Mi lenne, ha előadás alatt kirohannék hozzá, és letépném a fejéről a parókát?

"írtunk ellene petíciót is tavaly ősszel, de semmi foganatja nem lett, mert országos hírű professzor a nő, "

Akkor azért csak letett már valamit az asztalra.

Én a helyedben nem azzal foglalkoznék, hogy kit hogy sérteget, hanem az anyaggal, amit tanít!

Nekem is volt a gimiben egy fizika tanárom, aki mindig azt mondta: "Akkora egyest adok, mint egy ház!!" és tényleg akkorát adott :D (3 helyet elvett 1 egyes), meg mondott még más egyebeket is - de azért csak levizsgáztunk fizikából is, pedig nagyon nem szerettük.

Ismerek idős, rákos nőt, sajnos belőle is előhozza néha a házisárkányt.

Kérdező, nem tudhatod, hogy min megy keresztül. Valószínűleg fájdalmai vannak, megerőltető a terápia, aggódik az életéért... és a többi.

Ha jó tanár, akkor csak annyit tudok javasolni, hogy próbáld meg elengedni a füled mellett a megjegyzéseket, mert valószínűleg nem gondolja komolyan. Figyelj inkább az anyagra, koncentrálj a jövődre.

Attól még, hogy beteg, nemnjogosítja fel bántani másokat.

Attól még, hogy te egészséges fiatal lázadó vagy, nem jogosít fel tiszteletlennek lenni.

Egy napon majd megtanulod kezelni helyesen az embereket, mert a nagybetűs életben még rengeteg ilyen taplóval fogsz találkozni. Nem kell ilyen szemétséget csinálni, de hagyni sem kell. Tanulj tisztességesen, mutasd meg, hogy nem az vagy akinek gondol. És mire végzel, már nem fog érdekelni mit gondol rólad.

Én lehet, megpróbálnék valami kedves gesztust intézni felé. Akár többet is.

Lehet, hogy ettől jobb lesz a napja, a kedve, és visszavesz a stílusából. Ez esetben minden szuper.

Lehet, hogy semmi nem fog változni, és ugyanúgy folytatja - talán a kedveskedésre is rosszul reagál. Ebben az esetben ideje felvennetek a "hát akkor kabbe, így jártál" gondolkodást, és NEM álltok bosszút, csupán elengeditek a fületek mellett a negatív beszólogatásokat. Neki amúgy is az a dolga, hogy tanítson, ti meg tanultok. Koncentráljatok a tanulmányotokra.

Semmiképp ne álljatok bosszút, azzal semmi sem oldódik meg, csak rosszabb lesz minden!

"Azon mindenki átsiklik, hogy ez a nő reggeltől estig csak bánt másokat?"

Tegyük fel, hogy nem siklunk át rajta. Hány éves lehet, 40-50?

Gondolod, hogy ha egész életében ilyen volt, akkor attól, hogy letéped a parókát a fejéről és nyilvánosan megszégyeníted, MEG FOG VÁLTOZNI A NŐ?

Nem, nem fog megváltozni, ha egyszer így élte le az egész életét.

Nem tudhatod, hogy milyen élete volt, nem tudhatod, min ment keresztül, lehet, hogy soha életében senki nem tanította meg arra, hogyan kell szeretni, csak bántották, stb.

inkább egy jó pszichoterapeuta kellene neki (amit nyilván nem fogadna el), nem a nyilvános megszégyenítés.

A nyilvános megszégyenítés max a Te bosszúvágyadat elégítené ki, meg talán az osztály népszerűségére vágysz, hogy ezt meg merted tenni.

Mást nem látok mögötte.

Szerintem is dedós ötlet.

Amúgy az idős, főleg professzorok joggal vannak ki sokszor a nyikhajokra. Régen dicsőség volt egyetemre járni, lediplomázni, továbbmenni ledoktorálni. Ma már csak seggelni kell hozzá, meg a megfelelő helyeken puncsolni. Ez is benne lehet. Benne lehet, hogy nincs meg bennetek a szakmai alázat. Az is közrejátszik, hogy lehet valaki nagy koponya, de oktatni nem tud. Lehet az elődeitek követtek el valamit. Nem tudjuk.

Nekünk is volt egy olyan tanárunk, aki egy tárgyat tanított, amolyan szükséges rossz töltelékként. Ő villamosmérnököket képzett, nekünk más mérnöki szakkal tartott elektromosságtant. Szívből gyűlölte az összes lányt, legyen szép vagy csúnya, úgy beszélt velünk mi t a pokróccal, ráadásul a fiúkat se kímélte, hiszen nem villamosmérnökök voltunk, szóval mi csak hülyék lehetünk. Túléltük a félévet valahogy aztán elfelejtettük.

Azzal, hogy szerencsétlennek leszeditek a parókáját mit értek el? Tudjátok min megy keresztül egy rákos ember? Mivel jár a kemo? Milyen fájdalmai lehetnek? És ő mégis kiáll és órát tart. Szerintem épp elég nagy trauma neki, hogy nincs haja, egy nőt ez összetör.

Inkább hagyjátok békén vagy legyetek kedvesek. Szorítsátok össze a fogatokat, aztán majd elmegy ez a félév is.

"Ha a petíció nem használt, fogjatok össze, írjátok ki közösségi oldalakra, hogy milyen, kapjon nyilvánosságot. "

Ez nem túl szerencsés ötlet: ha nem jól sikerül megfogalémazni a dolgokat, akkor akár jó hírnév megsértése, becsületsértés, bármi lehet.

Te pl. örülnél neki, ha rákbeteg lennél, de a környezetednek ezt nem szeretnéd elárulni, mert a tanítás az életed (mint pl. a színész Székhelyi Józsefnek, aki csonntá soványodva is játszott a színpadon) és akkor a féltett titkodat ország-világ elé tárják, hogy akár több százezer ember megtudja? A betegnek joga van hozzá, hogy azzal közölje a betegségét, akivel akarja.Mint írta a kérdező, országos hírű emberről van szó!

A másik meg: fordítva is elsülhet...

Ismervén az internet népét, lehet, a posztolókat kezdenék ki...

Ez a mondat pl. remekül alkalmas erre :D

"A múltkor pl. azt mondta nekem az egész évfolyam előtt, hogy egy jövendő mérnöknek nem formás lábakra van szüksége, hanem arra, hogy a fejében is legyen valami káposztalén és erotikus gondolatokon kívül (éppen rövidnadrágban ültem előadáson)"

Rögtön jönnének a kommentek, hogy honnan jött az erotikus gondolatok, meg lehet, hogy tényleg káposztalé van a fejében, stb.

Szóval a kiposztolást ebben az esetben semmiképpen nem ajánlom.