Miért nem dolgoznak az egyetemisták?

Én pl. pont BTK-s anglisztikás vagyok és én is "pichogok", hogy nincs időm elmenni dolgozni. Egyszerűen maga az órarendem és az egyetemi teendők nem engedik meg, hogy dolgozzak. Eddig az összes félévemben olyan volt az órarendem, hogy minden hétköznap voltak óráim, összevissza szétszórva az egész nap folyamán "ahogy esik úgy puffan" módon. Szóval nem volt egy szabad napom sem, nem volt összefüggő 6 vagy 4 órám akár még egy napon sem, nemhogy mindig. Ennyire rugalmas és laza diákmunka pedig nem létezik, mert az szokott lenni az alap elvárás, hogy legalább heti 20 órát vagy heti 3/4 napot vállalj el a megadott munkaidőben. Ezt nem tudom megtenni már az óráim miatt sem, plusz még tanulni is kell és ezeken a szakokon az nem úgy néz ki, hogy pl. majd tanulsz a félév végi vizsgára stb. Nekem pl. az előadások kivételével (amiből mindig kevesebb van, pl. most összesen volt 2) minden tárgyamból óráról órára készülnöm kellett, mert mondjuk minden órán zh-t írtunk, minden órára voltak olvasmányok (versek, novellák, regények+szakirodalom), minden órára voltak beadandók (pl. műelemzés, nyelvészeti feladatok, prezentációk) és ez mind rengeteg időt elvesz. Plusz az is hozzátartozik, hogy én egy vidéki egyetemen tanulok és itt eleve kevesebb is a lehetőség, BTK-s szakoknál eleve nem játszik a szakmai gyakorlat stb., szóval nem gondolom, hogy annyira könnyű lenne diákmunkát találni. Pláne olyat, ami mellett még az egyetemet is normálisan tudod végezni. A nyarakat pedig otthon töltöm, ahol még ennél is rosszabb a helyzet, mert a diák/nyári munka fogalmát sem ismerik az emberek.

Egyébként engem is támogatnak a szüleim, és egyáltalán nem kell sem kuncsorognom, sem semmi ilyesmi. Ők önként szívesen támogatnak engem, ez nem okoz problémát számukra és soha nincs is belőle semmilyen konfliktus. Kapok tanulmányi ösztöndíjat, de az igazából semmire sem elég, szóval az én esetemben kb. az a "fagyipénz", ha úgy tetszik. Viszont a szüleim bármiben segítenek és mindenben támogatnak anyagilag is, ha megtehetik. Így tulajdonképpen nem is vagyok rászorulva arra, hogy dolgozzak.

33: ezt a "nem visz előrét" úgy írod mintha amúgy munkatapasztalat nélkül lehetetlen lenne egyetem után munkát találni. Ami nem igaz, mert az egyetem alatt nem dolgozó ismerőseim mind találtak munkát.

A csaj dolgozott. Jó neki. Neki belefért az órarendjébe, ő tudott úgy tanulni. Király. Örülök neki. De másnak miért lenne kötelező követni az ő példáját?

És akkor mivan? Majd néhány év múlva már nem sír.

5 éve pályakezdő mérnökként nettó 150 ezer forint volt a kezdő bérem (heti 40 óráért) úgy, hogy volt még egy félévem a mesterképzésen. Szívtam a fogam rendesen, de összehúztam a nadrágszíjat, szobát béreltem és mindig megoldottam, hogy maradjon is egy icipici hó végére. A munkahelyemen marhára idegesített, ha valamit nem értek, legyen ez belső folyamat, vagy szakmai kérdéskör, ezért mindig mentem/megyek a dolgok után, utánaolvasok, rágódok rajta, amíg teljesen meg nem értem miről van szó és megoldást nem találunk. Mára eljutottam oda, hogy kompletten tudom szemlélni a dolgokat, jó munkaerőnek tartom magam. Ezt a tudást és tapasztalatot nem lapátoltam volna össze a mekiben diákmunka közben.

A mai napig ugyanazon a helyen dolgozom, ahol kezdőként elhelyezkedtem. A különbség annyi, hogy ma már megbecsült munkaerőnek érzem magam, többszörösen előrébb léptem és a fizetésemre sem lehet panaszom. Azt gondolom, hogy a tenni akarásommal igenis letettem valamit az asztalra, amivel ezt kiérdemeltem és hálás vagyok azért a cégnek, hogy felkaroltak és gyakorlatilag szakmailag "felneveltek" maguknak. Ez valamilyen szinten oda-vissza adok-kapok.

Nehéz volt az elején? Jah, eléggé. Megbántam, hogy nem dolgoztam tartósan az egyetem mellett? Miért kellett volna megbánnom? Ma már válogathatnék a munkahelyek között, ha akarnék.

Az a baj sokakkal, hogy a semmire akarnak azonnal mindent. Ez nem működik és most bátran kitudom jelenteni, hogy egy erős nappali tagozatos szakon a tanulás a normális (főleg szakmai) munkával összeegyeztethetetlen. Lehet hogy szerezhettem volna egy kis tapasztalatot mellette, de az a tanulmányaim rovására ment volna, anyagilag pedig pont ugyanott lettem volna, mint az ösztöndíjjal, amit munka mellett lehetetlen összekaparni. Mindezek mellett pedig egyáltalán nem biztos, hogy a tapasztalatommal arányosan magasabb fizetést kaptam volna kezdőként, sőt. Szerintem csak kevésbé lettem volna alázatos.

Én anno nettó 800-as órabérért kezdtem dolgozni most meg 3000-4000 órabér van szóval nem kell elkeseredni C:

Aki jó a szakmájában az mindenhol jóól fog keresni