Mi a véleményetek a munkahelyről való elkéretőzésről?
Konkrétan arról van szó, hogy van egy-két kollégám, akik anyukák és elég gyakran elkéretőznek a kisgyerekre hivatkozva (pl. nincsen ki vigyázon rá, beteg, rosszul lett, sírt, gyorsan el kell menni érte, gyorsan el kell vinni valahová, programjuk van stb.). Megmondom őszintén, hogy nekem ez már szúrta a szemem egy ideje, emiatt szóvá tettem és most én lettem a közellenség a munkahelyen...
Én amúgy abszolút megértem, ha valaki egy-két alkalommal elkéretőzik a munkahelyéről, mert tényleg nehéz összeegyeztetni a munkát és az életet. Gondolom nem kell magyarázni senkinek sem, hogy pl. a többség nem 0-24 dolgozik és gyakran párhuzamosak a munkaidők, ami megnehezíti az ügyintézést, orvos stb., de én még a személyes problémákat is megértem, mert tényleg történhet bármi, amivel az ember nem tud előre kalkulálni. Nekem nincsen gyerekem, de nekem is jól jön néha és én még azt is elhiszem, hogy családos embereknek nehezebb, mert több a feladat és több a gond. Oké. Viszont azt gondolom, hogy ennek is van egy határa, aminek az átlépése a munkáltatóval és a kollégákkal szemben sem fair... Nem akarok nyalisnak vagy túl szentimentálisnak tűnni, de szerintem már eleve nagy engedmény a munkáltatótól az, hogy egyáltalán van egy ilyen lehetőségünk, hogy elkéretőzhetünk és emberibb, rugalmasabb körülmények között végezhetjük a munkánkat, ugyanis sok munkahelyen elég komolyan és szigorúan ellenőrzik ezt. Az, hogy valaki folyton lelép az az én szememben azt jelenti, hogy visszaél a helyzettel és számomra kicsit a munkához, szakmához való hozzáállását is tükrözi. Másrészt pedig szerintem kollégák között sem szép dolog ez az állandó lógás, ugyis ők teljesen tisztában vannak azzal, hogy az általuk el nem végzett munka az bizony ránk vár... Szükség van a munkájukra, valakinek tényleg muszáj elvégeznie a feladatukat és én sem vagyok az a típus, aki csak úgy le&#ja, hogy most mégis mi lesz..., emiatt megcsinálom és megcsináljuk, de ez nekünk nem kevés plusz munka. Alkalmanként belefér, mint mondtam, viszont a rendszeresség nekem már pofátlanság. Az esetek többségében eleve mi kapjuk a plusz feladatokat és a túlórát, mert mi vagyunk a fiatalok, az újak és jobban bírjuk, gyakorolni kell, kevesebb kötöttségünk van stb., stb., de azért ez már tényleg sok. Ez egyszerűen több idő és több energia, amikből azért nekem sincsen végtelen mennyiségű, még akkor sem, ha én nem nevelek gyereket.
Én úgy érzem, hogy nem voltam bunkó és nem akartam megbántani senkit sem, csak elmondtam a véleményemet. Néhányan egyet is értettek velem. Viszont most mi lettünk a gyerekgyűlölők, családellenesek és amúgy is mit pofázunk ennyi idősen, ennyi tapasztalattal stb...
válasza:Részvétem. Épp most sóztak rám HÁROM karácsonyi napot (25-25-35 +27), mert "nincs családom" (értsd: férjnél vagyok, mindkettőnk szülei élnek, több testvérünk is van. De mivel kölyköm nincs, mert igy döntöttünk párommal, n számítunk családnak.
Jövőre remélhetőleg külföldón ünneplünk, ahol végre az elvégzett munka, és nem a születet büdös kölykök száma alapjá kapunk elismerést.
válasza:A gyerek miatti elkéretőzés sok esetben csak fedősztori. Bár, ha úgy nézzük, hogy mennyire "tartósak" a mai "kapcsik", akkor meg nem az... Akkor meg ott van a nagyszülő, mint segítség.
Fene tudja.
válasza:Elkéredzkedés és elkéredzkedés között van különbség.
Azt tudni kell, hogy ha a beosztott a gyerek miatt kéredzkedik el, ott nem tudja irányítani a gyerek egészségét egyrészt, másrészt pedig elvárás, hogy a gyereket valaki elvigye onnan.
Más az, hogy egy iskolás korú gyermek meg tudja állapítani, ha valami nincs rendben és szól a szülőnek és a szülő is észreveszi reggel, ha a gyerek beteg (most tekintsünk el az olyan helyzetektől, ahol a szülő rámondja, hogy "Munkaundorítisz", beküldi a gyerekét aztán 2 óra múlva kapja a hívást, hogy menjen érte). Olyankor már előre tud jelezni, hogy nem lesz elérhető (de mondjuk akkor a kérdés a betegszabikról szólna) vagy út közben beadja nagymamához a lurkót.
!!!!!DE!!!!!
Azért van olyan eset, hogy a gyerek hirtelen lesz rosszul.
Annak a forgaókönyve pedig nem úgy zajlik, hogy telefonálnak a szülőnek és, ha ő azt mondja, hogy "Bocsánat, őrültek háza van, nem tudok hamarabb szabadulni", akkor leteszik a kagylót, megsimogatják a gyerek buksiját, és azt mondják hogy "Sajnálom, ez van, menj vissza az órára"; hanem a szülőnek ilyenkor vagy el kell menni a gyerekért vagy találni kell valakit, aki elviszi a gyereket az iskolából. A gyereket nem csaka saját kényelme miatt küldik el, hanem a többiek egészségenek a megóvása érdekében. Az meg nem opció, hogy fél szemmel figyelik a tanáriban fetrengő gyereket, akinek nincs minden igénye kielégítve.
Azért egy olyan forgatókönyvet is el lehet képzelni, hogy hazamegy a gyerek, elmondja, hogy XY beteg volt de nem jöttek érte és a tanítás végéig velük volt az iskolában, rögtön az úszik eléd, hogy ez felelőtlenség, meg az a gyerek simán megfertőzhette a Tiedet és akkor Te is maradhatsz táppénzen, stb.
Nem minden szülő tudja megoldani, hogy riadóztat valakit; van ahol az anya vagy apa egyedülálló, nincsenek nagyszülők vagy csak messze, stb.
Óvodában pedig konkrétan meg van határozva x ember névvel, hogy csakis ők mehetnek érted.
Itt a szülő nem hibás, elvégre teljesíti csaka kötelezettségeit; azért sem hibáztatható, hogy milyen gyakorisággal rohan el.
A gyerek lesz rosszul hirtelen, aki nem ő, ahnem a gyerek és az iskola-óvoda várja el, hogy elvigyék onnan a gyereket.
Ez akkor lenne igazságtalan, ha z így rátok háruló munkáért vagy bent töltött + időért nem járna semmi kárpótlás.
Megint más, ha az elkéredzkedés nem gyermek hanem a dolgozó egészségi állapotáért történik.
1-2 alkalom belefér, de ott már nagyon megnézi a vezetőség az embert, aki notóriusan az egészségi állapota miatt megy el hamarabb; hogy miért érzi úgy mászak előtt, hogy rendben van egészségileg x óra ledolgozásához, majd miért válik munka alatt erre alkalmatlanná; és nem lehetséges e, hogy a betöltött pozició ártalmas a munakerő egészségére; fizikai vagy mentális állapotára.
válasza:Anyáknapja meg egyéb programok; azt illik előtte jelezni a vezetőség felé. Megint más, ha a gyerek kb aznap közli be iskolába indulás előtt, hogy "Anya, amúgy lesz ma egy rendezvény, gyere el". - De ettől függetlenül ezeket már akkor lejelzik a munkahelyen, amikor a szülők tudtára jutnak. Főképp, mert sok "hiányzás" aki kapja marja alapon történik és nem tudnak egy nem vészhelyzetet (pl anyáknapi ünnepség), magasabb prioriítással kezelni. Ha X ember mehet szabira és pont annyi van szabin, akkor egy vészhelyzet miatti hiányzás, betegség, vészhelyzet miatti elkéredzkedésre rábólintanak, de olyasmi, ahol nem mások egészsége forog kockán már nem biztos, hogy elfogadásra kerül.
Az ilyen hiányzásokat, előrelátható késéseket vagy hamarabb távozásokat amúgy a munkáltató felé kell közölni. Az már plusz kedvesség, hogy utána végig trappolnak az irodán és mindenkivel közlik vagy nem. Szóval honnan tudhatnád, hogy az ilyen "hú, el kell rohannom anyáknapjára" elköszönés előtt nem jelezte az anyuka a főnöknek már egy héttel ezelőtt a szándékát a korai távozásról?
Nem jár semmi kárpótlás, tőlünk a legnagyobb természetességgel várják el, hogy elvégezzük mások munkáját, mintha az is a mi feladatunk lenne.
Még egyszer modnom, hogy megértem, hogy adódnak olyan helyzetek, amikor el kell kéretőzni pl. beteg gyerek, de nekem ne senki se akarja megmagyarázni, hogy az a szerencsétlen gyerek minden héten beteg. Ugyanígy van anyáknapja, karácsonyi műsor, bemutatkozó műsor, fellépés stb., de nem minden héten.... Számomra ez felháborító és egy kész vicc, hogy benyögik, hogy "...a gyerek..." és akkor már rögtön mehetnek is. Egyrészt nagy pofátlanságnak tartom, másrészt pedig igazságtalanság. Én fiatalként, pályakezdőként, gyerek nélkül állandóan dolgozom, nekem nem jár semmi és mások munkáját is megcsinálom, miközben ők ki-be szállingóznak a munkahelyen, mint a hópihék. Ha nekem van valami dolgom, akkor kb. esélyem sincsen arra, hogy azt elintézzem a munkaidő alatt, mert ki sem látok a munkából és ugye a kolléga úgyis elmegy majd, a kolléga nem lesz stb., szóval max. a többi szerencsétlen gyerek nélkülire hagyhatom a munkát, akik már eleve az anyukák részét viszik... Nekem ebből elegem van. Lehetséges, hogy ha fix program van, akkor már előre készülnek rá és szólnak, de én erről akkor is csak fél órával előtte értesülök és senki le se sz*ja, hogy amúgy nekem lenne-e más dolgom, belefér-e az időmbe és a saját munkámmal hogyan haladok. Ne tőlem kéretőzzön el, ne nekem szóljon először, de szerintem kollégák között az lenne a minimum, hogy szól előre nekem is, hogy úgy készüljek vagy ne adj isten megkérdezi, hogy nem okoz-e gondot... Szívesen megcsinálnám és segítenék nekik olykor-olykor, de azok után, hogy ebből rendszert csináltak (szerintem pofátlan módon) már nekem is változott a hozzáállásom.
válasza: válasza:Itt bizony a gyerekesek csúnyán visszaélnek a helyzetükkel. Gyakorlatilag elérik, hogy a gyermektelenek hozzájáruljanak a gyereknevelésükhöz számszerűsíthető pénzösszeggel. Ez az összeg a gyermektelenek így keletkezett túlmunkájáért járó pénzösszeg. A cégnek mindegy ki végzi el a munkát, ha el van végezve, és ugyanannyiba kerül neki, mindegy ki kapja.
(A visszaélő migránsok hasonló viselkedése is ezzel párhuzamba állítható)
Hát ne már más szívjon, mert neki gyereke van!!!
válasza: válasza:Úgy lenne korrekt: ha előbb elmegy,másnap előbb megy,vagy tovább marad,tehát a kieső időt ledolgozza,gondolom,a feladat legtöbbször várhatna addig.
Ha nagyon sos,esetleg megcsinálhatná este otthon.Ez nem lehet opció nálatok?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!