Mi a véleményetek a munkahelyről való elkéretőzésről?

Konkrétan arról van szó, hogy van egy-két kollégám, akik anyukák és elég gyakran elkéretőznek a kisgyerekre hivatkozva (pl. nincsen ki vigyázon rá, beteg, rosszul lett, sírt, gyorsan el kell menni érte, gyorsan el kell vinni valahová, programjuk van stb.). Megmondom őszintén, hogy nekem ez már szúrta a szemem egy ideje, emiatt szóvá tettem és most én lettem a közellenség a munkahelyen...

Én amúgy abszolút megértem, ha valaki egy-két alkalommal elkéretőzik a munkahelyéről, mert tényleg nehéz összeegyeztetni a munkát és az életet. Gondolom nem kell magyarázni senkinek sem, hogy pl. a többség nem 0-24 dolgozik és gyakran párhuzamosak a munkaidők, ami megnehezíti az ügyintézést, orvos stb., de én még a személyes problémákat is megértem, mert tényleg történhet bármi, amivel az ember nem tud előre kalkulálni. Nekem nincsen gyerekem, de nekem is jól jön néha és én még azt is elhiszem, hogy családos embereknek nehezebb, mert több a feladat és több a gond. Oké. Viszont azt gondolom, hogy ennek is van egy határa, aminek az átlépése a munkáltatóval és a kollégákkal szemben sem fair... Nem akarok nyalisnak vagy túl szentimentálisnak tűnni, de szerintem már eleve nagy engedmény a munkáltatótól az, hogy egyáltalán van egy ilyen lehetőségünk, hogy elkéretőzhetünk és emberibb, rugalmasabb körülmények között végezhetjük a munkánkat, ugyanis sok munkahelyen elég komolyan és szigorúan ellenőrzik ezt. Az, hogy valaki folyton lelép az az én szememben azt jelenti, hogy visszaél a helyzettel és számomra kicsit a munkához, szakmához való hozzáállását is tükrözi. Másrészt pedig szerintem kollégák között sem szép dolog ez az állandó lógás, ugyis ők teljesen tisztában vannak azzal, hogy az általuk el nem végzett munka az bizony ránk vár... Szükség van a munkájukra, valakinek tényleg muszáj elvégeznie a feladatukat és én sem vagyok az a típus, aki csak úgy le&#ja, hogy most mégis mi lesz..., emiatt megcsinálom és megcsináljuk, de ez nekünk nem kevés plusz munka. Alkalmanként belefér, mint mondtam, viszont a rendszeresség nekem már pofátlanság. Az esetek többségében eleve mi kapjuk a plusz feladatokat és a túlórát, mert mi vagyunk a fiatalok, az újak és jobban bírjuk, gyakorolni kell, kevesebb kötöttségünk van stb., stb., de azért ez már tényleg sok. Ez egyszerűen több idő és több energia, amikből azért nekem sincsen végtelen mennyiségű, még akkor sem, ha én nem nevelek gyereket.

Én úgy érzem, hogy nem voltam bunkó és nem akartam megbántani senkit sem, csak elmondtam a véleményemet. Néhányan egyet is értettek velem. Viszont most mi lettünk a gyerekgyűlölők, családellenesek és amúgy is mit pofázunk ennyi idősen, ennyi tapasztalattal stb...