A mai fiatalokkal jól ráfáztak a munkáltatók! Hála! Mi a véleményetek?

Az a röhej, hogy 2007-ben megéltem nettó 100-ból, most meg nem lenne elég. Annyi változott, hogy akkor még diák voltam, most meg már a szüleimtől külön élek, de az árak is mások voltak. Akkor még 300Ft alatt volt az Euró is. Aztán pár éve bruttót kellett emelni a munkáltatóknak, hogy a nettó ne csökkenjen. Én még emlékszem rá, mert pont érintett voltam, és az akkori közvetlen felettesem nagy lelkesen jelentette be a hírt, hogy nőni fog a fizetésünk, mi meg gyorsan felvilágosítottuk, hogy csak a bruttó, de nettóban többet nem kapunk.

Tartós dolgok egy részét eleve eBayről rendelem, mert töredék áron megkapom. Spórolós vagyok, figyelem az árakat, tervezek előre, hogy legyen tartalékom, ha szükség van rá, ne akkor kapkodjam a kölcsönöket, amikor beüt valami, hanem legyen mihez nyúlni.

Nem költözhetek vissza a szüleimhez.

Most úgy néz ki, hogy hamarosan nem csak 2, de 3 munkát kell elvállalnom, hogy megéljek, és nem büdös a munka...

Én 26 évesen összetehetem a két kezemet a munkahelyemért. Tisztán a kezembe kapok 220 ezer forintot, plusz cafetériát, az útiköltségemet 100%-ban állják, jár évi kétszer bónusz és e mellett még emberként is tekintenek rám. Sok a hülyeség, de amikor eldurran az agyam, akkor beülök a sarokba, veszek három nagy levegőt és elgondolkodok rajta, hogy a mai világban hol találnék ennél kedvezőbb állást a végzettségemmel?

Mérnök vagyok, a szerencsétlenségem az, hogy nem érdekelt az informatika, vagy a villamosság, mert akkor sokkal többet szedhetnék össze. Nem érdekelhet mindenkit minden, ez van.

Amit szomorúnak tartok, hogy egy egyszerű szobalány is jobban keres külföldön, mint én itt. Az egyetlen dolog, ami miatt nem fogok kimenni alja melót végezni, az az ELV. Nem nézek le senkit és nem is érezzen senki rosszallást ebben a kifejezésben, de azt gondolom, hogy 5,5 évet tanultam a diplomámért. Megküzdöttem érte, ha kellett virrasztottam, ha kellett ötödszörre is újrarajzoltam valamit, ha kellett vért izzadtam, ha kellett, akkor persze buliztam, de összességében én azt érzem megdolgoztam azért, hogy jobban kereshessek és itthon boldogulhassak.

És mi a jelen állás? A fizetésem több mint negyede elmegy albérletre úgy, hogy lakótárssal osztozunk a költségeken. Életem végéig éljek idegenekkel, hogy fenntudjam tartani magam? Egy nap legalább kétszer felteszem magamnak a kérdést, hogy: ezért tanultam?

Fizetek egy lakástakarékot és egy icipicit félre is tudok tenni minden hónapban, de ez édes kevés ahhoz, hogy így komoly hátszél és nagyobb hitel nélkül az elkövetkezendő 10-15 évben tudjak venni egy saját lakást.

26 éves vagyok, nő. Családalapításról mégcsak álmodozunk a szintén mérnök párommal és amikor egy hideg téli estén összebújva azon morfondírozunk mikor lesz pénzünk egy olyan lagzira, amit szeretnénk, vagy mikor tudunk saját lakást venni majd, akkor bizony mindkettőnk szíve összeszorul egy kicsit és akaratlanul eszünkbe jut, hogy miért nincs kellő bátorság bennünk ahhoz (illetve miért van túl sok "hon tudat" bennünk), hogy 3-4 évre külföldre menjünk "aljamelózni" csak azért, hogy erőnkön felül gyűjtögetve legalább egy lakásra való összejöhessen.

El vagyunk keseredve és mérhetetlenül szomorúnak tartom, hogy valószínű nem csak mi vagyok ennyire szomorú helyzetben, pedig mi tanultunk azért, hogy biztos lábakon álljunk.

# 23

Mért gondolod hogy csak alja melot lehet találni külföldön?

Nyilván nem, de abban biztos vagyok, hogy mérnökként előbb alkalmaznak egy helyi, anyanyelvű embert, mint egy friss "bevándorlót", akinek lehet hogy eleinte 2-3-szor el kell mondani mit is várnak tőle, hogy megértse a nyelvi akadályok miatt.

Ott is a létra alján kell elkezdeni, hogy feljuss a tetejére. Nem hiszem, hogy 2-3-4 év alatt ez megjárható, én viszont ennél tovább nem maradnék szívesen és éppen azért tanultam annak, aminek, mert azzal szeretnék foglalkozni. Nem takarítanék egy tervező cégnél, hogy majd egyszer mérnök lehessek náluk.

"A mai fiatalokkal jól ráfáztak a munkáltatók! Hála! "

Te ezen miért hálálkodsz? Ha emiatt emelni kell jelentősen a bért, könnyen úgy járhatunk, hogy a cégek inkább tovább települnek oda, ahol olcsóbb a munkaerő, és olyanok csesznek csak rá, mint én, aki nem tud kimenni nyugatra. De te ezért hálás vagy! Na köszi!

"Te ezen miért hálálkodsz? Ha emiatt emelni kell jelentősen a bért, könnyen úgy járhatunk, hogy a cégek inkább tovább települnek oda, ahol olcsóbb a munkaerő, és olyanok csesznek csak rá, mint én, aki nem tud kimenni nyugatra. De te ezért hálás vagy! Na köszi!"

Tehát nehogy már jobb bére legyen a dolgozó embernek, mert még ajvékolnak a rabszolgahajcsárok. Te is egy igazi gonosz embernek, ha másnak nem kívánsz jobb bért.