Mi a véleményetek az olyan emberekről, akik a külföldre költözést úgy képzelik el, hogy majd a kint élő haver mindent elintéz nekik?

Én csak Budapestig jöttem egy vidéki kisvárosból és szándékozom maradni is. Számtalan ismerősömnek, barátomnak segítettem már feljutni akár csak azzal, hogy néhány éjszakát nálam csöveztek, amíg munkát és albérletet kerestek. Aztán még néhány hétig nálam csöveztek a közelebbi barátok, rokonok, amíg össze nem gyűlt nekik albérletre, de már dolgozniuk kellett valahol.

Énis közeli családtagnál laktam, amikor idekerültem, mert így lehetőségem volt igazán normális albérletbe menni, ahonnan évek múltán már sajátba tudtam költözni.

Nyilván ha valaki segítséget kér, az értelmezhető sokféleképpen.

Ha valaki megkér, hogy segítsek munkát találni, akkor körbekérdezősködök a környéken, esetleg javaslom, hogy nézegessen hirdetéseket és ha valami tetszik, utána kérdezek, hogy milyen hely. Eszemben sincs elmenni interjúzni helyette, soha nem is kértek ilyenre.

Lakás szintén... körbekérdezek ismerősi körben, ha semmi, akkor nézzen hirdetéseket és megmondom az adott lakás milyen környéken van, érdemes e. Eszem ágába sem jut, hogy azt várja, hogy nézzem meg, foglalózzan le, szerződjek helyette, nem is tenném.

Ellenben szívesen elkísérem, ha pl. bizonytalan a városi közlekedésben.

Én nem látom nagyobb ugrásnak külföldöt sem. Nyilván könnyebb segítséggel, de azért egyedül sem lehetetlen felszámolni valahol egy életet és áthelyezni máshova. Az már lényegében csak a nyelv miatt nem mindegy, hogy hova, de biztos azért gondolom így, mert én beszélek angolul.

Egy kicsi különbséget érzékelek magamban és sok más emberben. Én sosem felejtem el honnan jöttem és hogy kerültem ide. Éppen ezért szívesen segítek másoknak is normál határokon belül, akkor is ha emiatt néhány hétig kényelmetlenül vagyunk a saját otthonomban. Valaki hajlamos elfelejteni, hogy neki is segítettek anno és a válláról söprögeti az otthonról szállingózó kis porszemeket...

Na pont most tegnap történt, 5 éve hallani sem hallottam a srácról, rámírt facebookon, hogy itt van Londonban, összefuthatánk... semmit nem tud angolul, dehát majd munka közben megtanul mint én, kiderült, hogy vett egy repjegyet, kijött, és ő úgy képzelte, hogy majd nálam ellakhat... értitek, ezt aznap tudom meg, mikor kijött :D

Természetesen nemet mondtam, utána magából kikelve ordított az utcán, hogy szemét állat vagyok, hagyom, hogy a híd alá menjen... adtam neki annyit amiből kényelmesen hazajuthat, bár amilyen állapotban volt szellemileg, szerintem nincs annyi esze... utána felhívtam a bátyját, ő meg azt mondta, hogy valami herbáltól behülyült, volt zártosztályon, és már fél éve tervezi, hogy kijön hozzám... bátyja meg szülei úgy tudták, hogy hozzám jön... bakker... remélem nem tudja hol lakom :D

Engem mindenki beken hagyhat ilyenekkel!

Szivesen elmondom, hogy hova menjen, kit es mit keressen, de nem csinalok senki helyett semmit.

Ha nem kepes ra, akkor mehet szepen vissza.

Pl oneletrajzok. Ha megirtad, szivesen atnezem, de neked kell megirni es elkuldeni.

Vagy adok cimeket, weboldalakat, hogy ide es ide menjen, de a tobbit mar neki kell inteznie. Felnott emberek vagyunk.

Amugy volt nekem is, hogy olyan unokatesom irt ram, akivel kb 14 eve nem beszeltem, hogy jonnenek ki. Nem is valaszoltam.

Szerencsére nem nagyon találkoztam ilyennel. Viszont amikor én mentem új városba (akár csal látogatóba), életmentő volt, ha volt egy helyi barát, aki mindent ismert és hajlandó volt kalauzolni. Azt hiszem ez valamennyire természetes. Annyi új dologgal kell megbirkóznod, mások a törvények, a szokások, az ügymenet, a költségek eloszlása, a közlekedés módja, a biztosítás, a szállásfoglalás, az üzletek, sok mindenről csak hosszú tapasztalat vag ismerős útján tájékozódsz (hol vannak az olcsó, jó helyek, hogyan leggyorsabb vaalamit elintézni...) Aki ki akar menni legyen olyan talpraesett hogy ezeket megoldja, persze. De azért nagyon hasznos egy helyi ismerős. Az egyszerű megoldás? Legyél nyitott és barátkozz össze rögtön a helyiekkel, ha látják hogy új vagy ők úgyis segítenek neked beilleszkedni, tippeket találni az apró cseprő feladatokra (ez nekik semmibe nem kerül).

Az nekem is furcsa, mikor találkoztam olyan sráccal, aki panaszkodott, hogy külföldre menni nem érdemes, csak ha van helyi barát aki munkát, lakast stb. kerít. Kérdeztem nézett-e állásajánlatokat egyáltalán, meglenne-e a nyelvkészsége, miből gondolja hogy bárki győzné, hogy etetné-itatná-pénzelné, ha mégoly kebelbarátja is (amúgy ha így uis lenne, tuti nem sokáig tartana aupz ilyen “barátság”...:p) Még meg is sértődött képzeljétek, hogy miért nem vagyok együttérzőbb. Háát bocsánat, de magatehetetlenséggel, elkényeztetett viselkedéssel hogyan legyen együttèrző az ember? Ilyen esetben pont hogy azzal segítem, ha rávezetem, hogy a lehetőség nyitva áll, és reális, csak neki kellene lépnie.

Nyílvan ennek is vannak fokozatai, az ember a barátait elméletileg ismeri, igen van olyan barátom, akit ahogy már példa is volt rá, eltartok akár hetekig is, mivel tudom, hogy ez fordított helyzetben is így lenne... Legjobb barátomnak az albérletét fizettem 4éven át míg pécsen tanult.

Ez nem balekség, ez barattság, de ez olyan barátság, ahol ténylegesen számíthatunk egymásra...

Ahogy van olyan haverom is, aki előtt a pénztárcámat nem hagynám ott az asztalon amíg ki megyek pisálni egy kocsmában, mert ha még ki nem is rabolna, de átnézné, az tuti...

Több gyerekkori jóbarátom is nálam csövezett, de ahogy nézem, ezt mar leírtam itt évekkel ezelőtt, és azóta tavaly volt rá példa, hogy nekem kellett egyiküknél csöveznem, mert egy autobaleset miatt rászorultam 5hónapra...

Nélküle mehettem volna haza anyámékhoz Magyarországra, de szetencsére van kire számíthassak, mert rám is lehetett...