Mi a véleményetek az olyan emberekről, akik a külföldre költözést úgy képzelik el, hogy majd a kint élő haver mindent elintéz nekik?
1: Nyelvtudás nélkül nekiindulni az ad abszurdum legteteje. Mert hogy majd mindig vele megy az ismerős, és fordít neki. Arra az ilyenek nem gondolnak, hogy mi lesz, ha majd dolgoznak, és meg kellene érteniük, amire utasítják őket? Majd oda is bemegy velük az ismerősük?
A másik fő jellemző, amikor valaki nagy hangon kijelenti, hogy egyszer s mindenkorra elhagyja Mo.-t, aztán egy hónap vagy annyi se telik el, és már pucol is vissza.
Én is így mentem ki Angliába. A párom már kint élt, és én a készbe mentem ki. Igen, kellett nekem is, hogy tolmácsként segítsen, mert nem tudtam angolul sem. Még egy bankkártya igénylés sem ment volna segítség nélkül. De ez nem jelenti azt, hogy önállótlan lennék. Ha az ember nem tud az idegen nyelven kommunikálni, mindig elkel a segítség. Az első munkám is segítséggel jött össze. De az ember igyekszik alkalmazkodni, változtatni. Munka mellett eljártam angol tanfolyamra, és szép lassan kezdtem megérteni az angol beszédet.
Kint élek pár éve, még mindig tanulgatom az angol nyelvet, még mindig dolgozom (igaz már máshol, de legalább nem takarítok) szóval boldogulok.
Miért baj ez????Van akinek kell a kezdő lökés.
38/N
Van egy magyar kolléganőm (45 éves) aki nagyon kedves, jószívű, aranyos. Ő is itt él kint, ő is hasonlóan mint én a készbe jött ki. (csak neki van férje, felnőtt fia)
A kolléganőm 8 éve van kint, és még ma sem tud angolul. Vagyis nem tud kommunikálni, és nem mindig érti mit mondanak. Apró dolgokkal boldogul, meg az egyszerű beszéddel is. De úgy beszélgetni mint pl most itt én veled nem tud. Pedig szeretné, és látom, hogy próbálkozik. Voltunk együtt intenzív angol tanfolyamon is, de ahogy észrevettem csak egy darabig megy neki, utána mintha falat húztak volna elé, már nem megy.
Rossz a hallása, és nagyon nem mer beszélni angolul. Kérdezgettem, hogy miért fél beszélni (alapjáratban egy csöndes nő), elmondta, hogy amikor kijött lelkesen próbált beszélni, de volt aki kinevette,(főképp magyarok röhögték ki) volt aki értetlenül leste, hogy egy szavát sem érti. A szégyen miatt nem tud angolul kommunikálni. Most is jár angol tanfolyamra (alap).. Én azt vettem észre, hogy sok angol szót tud, az egyszerű angol kérdéseimre tudja a válaszokat. Ha boltba megyünk vagy csak vásárolgatni, kávézni akkor is simán beáll a sorba, és rendel.. Igyekszik, de neki nem megy. Ahogy mondja, a rossz hallása is gátolja nem csak a kudarc élménye..De így is boldogul.. Van munkája( forrasztunk egy kábeles végnél) . De én nem tartom cikisnek, vagy szánalmasnak. Sok ember van aki képtelen idegen nyelveket tanulni, és nem a lustaság miatt. Nem vagyunk egyformák.
Szerintem természetes, hogy aki már kint van és tudja, hogy mi hogy működik, az segíti azt, aki ismeretlenként belecsöppen az egészbe.
Persze normális keretek között. Nyilván más, ha már visszaélnek a segítségeddel.
De mondjuk ez itthon is így működik. Ha én már intéztem egy bizonyos fajta ügyet és egy ismerősöm rákérdez, hogy hogyan működik, akkor nem küldöm el, hogy bocsi nézz utána saját magad, mert nekem sem mondta el senki :)
5: De a kolléganőd az általad leírtak alapján próbál fejlődni, meg azért boldogul önállóan is.
Na meg oké, ha van rá mód, higy valaki készbe menjen ki, miért is ne? A probléma ott van, amikor valaki elvárásszerűen zaklatja evvel a másikat. Hogy menjen el helyette állás-, meg albérletinterjúkra és egyéb röhejes dolgok.
attól függ milyen ismerőstől várják el a segítséget. ha a párom vagy éppen közeli családtagom/nagyon közeli barátom van kint,akkor szerintem érthető,hogyha segítséget várok el, hiszen évek óta ismerjük egymást,jóban vagyunk stb.
de a gond ott van,hogy sokan olyanok segítségét várják el,akiket amúgy le sem szartak évekig.
pl egyik ismerősöm Hollandiában dolgozik. mesélte,hogy mindenféle volt osztálytárs is kéri a segítségét,akik amúgy elfordultak az utcán,hogyha meglátták őt(amikor még itthon lakott). de most hirtelen kell a segítség és próbálnak úgy tenni, mintha mekkora barátok lennének. na az ilyen a kétszínűség szerintem.
+ abban igazad van,hogy nyelvtudás nélkül nem kéne kimenni. nem is értem mit gondolnak az emberek ilyenkor. a kis magyarunkat kb sehol nem értik meg, mindenhol kell legalább az angol.
és sokan nem néznek utána az adott országnak,mielőtt kimennek. pl ismerősömék Németországban tudták meg,hogy mennyibe kerül egy albérlet,meg hogy az óvoda fizetős stb.. aztán egyből haza is jöttek,mert ők ezt nem tudták. de előtte már feladták az itteni életüket,felmondtak,kiiratták a gyereket az oviból stb..szóval sok a meggondolatlanság
Szerintem teljesen átlagos dolog.
" A kezdő lökés csak egy dolog. Albérlet végülis nekem is lett intézve, meg az elején megesett, hogy egy telefonhívást a havernak kellett helyettem elintéznie."
9:
Akkor idézd már be a rákövetkező mondatomat is:
"De elég hamar magamra vettem azt a mentalitást, hogy mindent magamtól próbálok meg elintézni, és csak végső esetben megyek hozzá."
Úgy látom, nem értetted meg a kérdésem lényegét, vagy pedig félreértelmezted. Nem az a baj, ha valaki tanácsért vagy segítségért néha a másikhoz fordul. A gond ott kezdődik, amikor valaki totál úgy képzeli el, hogy majd az ismerőse fog helyette ugrálni. Teszem azt eldönti, hogy egy év múlva kimegy külföldre. És úgy van vele, hogy ő nem fog elkezdeni nyelvet tanulni, mert a haver majd úgyis mindent megold neki. Utána se néz dolgoknak, mert majd a haver úgyis elintéz helyette mindent. És sajnos mennyien vannak ilyenek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!