Kezdőoldal » Emberek » Munkahely, kollégák » Mi a véleményed azokról az...

Mi a véleményed azokról az emberekről, akik gyárban dolgoznak betanított munkásként?

Figyelt kérdés

Jelenleg én is gyárban dolgozom, egyszerű munkásként (20 éves vagyok).


Utálom mint a szart, de egyenlőre ez van, amíg meg nem szerzem a szakmám.


Viszont az ott dolgozó emberek már több évet, sőt évtizedet ott dolgoznak, mindennap ugyanazt a munkát végezve. Egy ilyen ember szerintetek élete végén elmondhatja majd magáról, hogy ő igazán élt, és büszke az életére? Egyáltalán az ilyen ember boldog ember, aki ilyen helyen dolgozik? Mert én úgy veszem észre, hogy nagyon nem.


És mindig úgy megy be dolgozni, hogy menne már haza, és rettentően utálja az egészet, sőt hányingere van az egésztől. Ez a cégnél dolgozó szinte minden betanított munkásáról elmondható. Aki kicsit magasabb beosztásban van (pl. csoportvezető vagy gépkarbantartó) az már egy kicsit jobban szereti, és talán a hivatásának is érzi, de még mindig szívesebben lenne otthon.


Úgyhogy én nem igazán tudom megérteni azokat az embereket, hogy hogyan képesek több éven keresztül ilyen munkát végezni. Ez nem karrier. Ez nem élet. Ez egy semmi, egy vicc! Nem is beszélve a légkörről és az undorító idióta emberekről, és az állandó értelmetlen és teljesen jogtalan csesztetésről, amik ilyen helyen vannak. Ráadásul a műszakbeosztás is iszonyat, 6 napokat mennek, szinte nincsenek is otthon, 3 műszak stb...


Sokan persze azzal magyarázzák, hogy a gyereküket kell eltartaniuk és felnevelniük, ezért nincs idejük normális szakmát kitanulniuk, és karriert építeni , mert nincs ideje munka mellet, vagy egyszerűen a meglévő szakmájában nem tud elhelyezkedni. Viszont azt elfelejtik, hogyha a gyerek is azt látja, hogy a szülő megalkuszik, a gyerek is hasonló sorsra fog jutni, hiszen azokat a viselkedésmintákat tanulja el a szülőktől.


Úgyhogy nekem az a véleményem, hogy ilyen munkát végezni csak addig lehet és addig jó, amíg az ember meg nem találja a hivatását, majd küzd és küzd ezerrel, hogy sikereket érjen el azon a pályán, amit kiválasztott magának.


Nektek mi a véleményetek?


2016. júl. 8. 11:52
1 2 3 4
 1/40 anonim ***** válasza:
97%

engem az zavar, hogy egyik volt osztálytársam gyári munkás, lenne jobb lehetősége, utálja is, de nem mer másba belevágni...önbizalomhiányos és gyárban fog rohadni, amikor jobb képességei és lehetőségei vannak!!!


attól, mert gyári munkás még lehet értelmes ember...

ismerek olyat aki a suzuki gyárban dolgozik, tök jó fej, elég okos srác, tök értelmesen el lehet vele beszélgetni, és még képzi is magát!


23F

2016. júl. 8. 11:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/40 A kérdező kommentje:

Igen, ezt ki is felejtettem: Van egy ismerősöm, aki diplomás, és dolgozhatna is a szakmájában, amivel egy kicsivel jobban is kereshetne, viszont a gyárban jobban szeret dolgozni. Az ilyen emberekkel nincs bajom.


Csak azokkal van, akik nem változatnak, amikor utálják az egészet, ráadásul még a munkatársaikkal is kib....

2016. júl. 8. 12:04
 3/40 anonim ***** válasza:
84%

Nekem az, hogy aki itthon vendéglátásban tanul az a végén úgyis a gyárban köt ki főleg, ha családja is lesz. Vendéglátásból ma Magyarországon nem lehet megélni. Én is gyárban dolgozok betanított munkásként a Continentalnál, de ez még viszonylag jól fizető tiszta munka.


Amit leírtál azt teljes egészében osztom, nagyon jól látod a helyzetet. Szar meló, idióták a munkatársak és a főnökség meg főleg. Az ember szellemileg leépül ilyen helyen. Pár évig lehet csinálni, tovább nem ajánlatos.

2016. júl. 8. 12:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/40 anonim ***** válasza:
86%

Azért nem egy munka határozza meg az életet.

Lehet, hogy a munka szar, de munka után, ha tud, csinálhat dolgokat, amik büszkévé és boldoggá tudja tenni.


Egyébként sok mindentől függ, hogy miért dolgoznak ott.

Nem mernek váltani, nem találnak munkát, megszűnt a végzettségük, nem megfelelő a végzettségük, nem tudtak tanulni, stb, stb...


Plusz nem mindenki karrierista, hogy az az élete célja, hogy magas beosztásba jusson.


A gyerekes rész pedig nem feltétlenül igaz. Attól, hogy a szülő gyári munkás, nem jelenti azt, hogy a gyerek ne vigye többre.

Ha nincs más munka, akkor nincs, egy idősebb embernél már nehezebben jön a szakma esetleg országváltás.

2016. júl. 8. 12:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/40 A kérdező kommentje:

"Azért nem egy munka határozza meg az életet.

Lehet, hogy a munka szar, de munka után, ha tud, csinálhat dolgokat, amik büszkévé és boldoggá tudja tenni."


Viszont a munka napi 8 óra, és azt az időt mindenképpen szarnak könyvelheti el az életében az ember.


"Plusz nem mindenki karrierista, hogy az az élete célja, hogy magas beosztásba jusson. "


Igen, viszont itt arról van szó most, hogy szeresse a munkáját, bármi is legyen az, beosztástól függetlenül.


"A gyerekes rész pedig nem feltétlenül igaz. Attól, hogy a szülő gyári munkás, nem jelenti azt, hogy a gyerek ne vigye többre."


Én viszont úgy veszem észre, hogy igaz. A gyerek pedig azért viszi többre, mert majd tudatosan változtat, és viszont attól még ezt a magatartásformát látja a szüleitől és ezt veszi például.

2016. júl. 8. 12:10
 6/40 anonim ***** válasza:
100%
Az még hozzátartozik az igazsághoz, hogy a falusi embereknek nem nagyon jut más, mint a gyár. Ha jelentkezel jobb melóra, akkor nem vesznek fel, mert bérletet egyik sem akar fizetni és inkább keresnek helybeli városi embert a feladatra. A gyárak meg szívják magukba a falusi, akár diplomás embereket.
2016. júl. 8. 12:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/40 anonim ***** válasza:
63%

Erről az jut eszembe, amit apám munkahelyén látok.

Apukám portás, egy éve van a nyugdíjig, most pár hónapja váltott erre az állásra, mert a korábbit egy egészségügyi probléma miatt nem bírta már csinálni. Ez jó neki erre az egy évre, üldögél, beenged, kienged embereket, olvasgat.

A munkatársai viszont negyvenes emberek, akik tizenplusz éve dolgoznak ott és kettőjük is mondta, hogy ez a világ legjobb állása.

Mi ezt fel nem tudjuk fogni, mert az embert napi 12 órában eszi ott a penész egy kis üvegkalitkában. Apám is utálja és unja, pedig ugye nyugdíjaskorú. El sem tudom képzelni, huszonévesen hogy mehetett oda bárki, hogy na bakker, ezt fogom csinálni életem végéig...

Semmi kihívás, szellemi sivárság, teljesen eseménytelen napok egymás után, és valakinek ez megfelelt 25 évesen is... nagyon fájdalmas belegondolni, hogy valaki ennyire leértékelte magát. Most meg már ugye mindegy... engem ez elszomorít, ennél mindenki többre hivatott.

2016. júl. 8. 12:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/40 anonim ***** válasza:
100%

Én senkit sem nézek le,főleg nem munka miatt. Pozitívum számomra,ha dolgozik,nem otthon ül,és segélyt vár.

Nyilván va lehetőség fejlődni,ki él vele,ki nem.

Mindenkiből úgysem lehet műszakvezető. Ki kell bírni, aki nem szereti,a cél érdekében. Aki meg szereti,pont jò helyen van.

2016. júl. 8. 12:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/40 anonim ***** válasza:
73%
Nálunk van egy csávó, 28 éves. A soron dolgozik betanított munkásként. Azt mondja ő nem akar váltani, ha meglesz még a cég ő onnan akar nyugdíjba menni. Gondolhatjátok milyet néztem.:D De ő tudja...
2016. júl. 8. 12:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/40 A kérdező kommentje:
Nálunk is van ilyen ember. Általában az ilyenek bunkók, és alátesznek a másiknak, és még sorolhatnám. Az ilyen megérdemli, hogy onnan vigyék el a sírba.
2016. júl. 8. 12:16
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!