Mi a véleményed azokról az emberekről, akik gyárban dolgoznak betanított munkásként?
Jelenleg én is gyárban dolgozom, egyszerű munkásként (20 éves vagyok).
Utálom mint a szart, de egyenlőre ez van, amíg meg nem szerzem a szakmám.
Viszont az ott dolgozó emberek már több évet, sőt évtizedet ott dolgoznak, mindennap ugyanazt a munkát végezve. Egy ilyen ember szerintetek élete végén elmondhatja majd magáról, hogy ő igazán élt, és büszke az életére? Egyáltalán az ilyen ember boldog ember, aki ilyen helyen dolgozik? Mert én úgy veszem észre, hogy nagyon nem.
És mindig úgy megy be dolgozni, hogy menne már haza, és rettentően utálja az egészet, sőt hányingere van az egésztől. Ez a cégnél dolgozó szinte minden betanított munkásáról elmondható. Aki kicsit magasabb beosztásban van (pl. csoportvezető vagy gépkarbantartó) az már egy kicsit jobban szereti, és talán a hivatásának is érzi, de még mindig szívesebben lenne otthon.
Úgyhogy én nem igazán tudom megérteni azokat az embereket, hogy hogyan képesek több éven keresztül ilyen munkát végezni. Ez nem karrier. Ez nem élet. Ez egy semmi, egy vicc! Nem is beszélve a légkörről és az undorító idióta emberekről, és az állandó értelmetlen és teljesen jogtalan csesztetésről, amik ilyen helyen vannak. Ráadásul a műszakbeosztás is iszonyat, 6 napokat mennek, szinte nincsenek is otthon, 3 műszak stb...
Sokan persze azzal magyarázzák, hogy a gyereküket kell eltartaniuk és felnevelniük, ezért nincs idejük normális szakmát kitanulniuk, és karriert építeni , mert nincs ideje munka mellet, vagy egyszerűen a meglévő szakmájában nem tud elhelyezkedni. Viszont azt elfelejtik, hogyha a gyerek is azt látja, hogy a szülő megalkuszik, a gyerek is hasonló sorsra fog jutni, hiszen azokat a viselkedésmintákat tanulja el a szülőktől.
Úgyhogy nekem az a véleményem, hogy ilyen munkát végezni csak addig lehet és addig jó, amíg az ember meg nem találja a hivatását, majd küzd és küzd ezerrel, hogy sikereket érjen el azon a pályán, amit kiválasztott magának.
Nektek mi a véleményetek?
válasza: válasza: válasza:"Nem tudom mi lesz a szakmád, de az is tény, hogy fiatal vagy és diákmunkás. Eltelik pár év és valószínűleg másképpen fogsz a gyári munkára tekinteni. Míg diák az ember sok munkát lenéz és aztán majd ez változik."
Nem mondtam, hogy lenézem. Csak amikor bemegyek dolgozni, csak a panaszkodást hallom minden embertől, hogy itt kell rohadni, és hogy mennyire utálja ezt az egészet. Amúgy Te ezek után felnéznél egy ilyen emberre?
Azt találom siralmasnak, hogy a legtöbb dolgozó azzal nyugtatja magát ott, hogy ő majd elmegy másik céghez, és itt hagyja ezt az egészet. Persze ezt már több éve csinálják, de még mindig nem sikerült nekik váltani.
Még valami az előzőhöz:
Az egyik munkatársam már már fél éve minden 2. héten bejelenti, hogy ő elmegy, leszámol, mert talált mást. És természetesen még mindig ott van. És majdnem minden munkatársam ezt csinálja, csak más időintervallummal :DD
válasza:Ezt a munkát is valakinek meg kell csinálni, de szerintem sem lehet egy életen át csinálni. Szerintem aki szereti, és azt állítja, hogy neki ez jó és onnan akar nyugdíjba menni, az nem mer váltani, fél az önállóságtól és biztonságban érzi magát, ha ő a robot és irányítják. Anyósom is gyárban húzta le az életét, és látszik is a természetén. Semmit nem mer egymaga elintézni, még kérdezni sem mer. Azzal viszont nem értek egyet, hogy az utódok is követik a példát, mert a párom és a két testvére pont hogy inkább menekülnek ebből látva az eredményét, és ők ambiciózusak.
A másik kérdésre is válaszolva: Nem boldogok. folyton zsörtölődnek, folyton elégedetlenek. Épp ma láttam erre példát mikor álltam sorban az áruházban. Az előttem álló nő ahogy beszélgetett a férjével, kivettem, hogy gyári munkás. A kasszában történt egy kis baki, a csajnak kulcsot kellett kérni, így várt a sor. A nő elkezdett morogni úgy hogy azért lehetőleg más is hallja, hogy neki este tízre mennie kell dolgozni, senki nem főz meg helyette stb. stb. Igaz csak pár perc fennakadás volt, de neki már ki kellett fejezni, hogy milyen nyomorult az élete és még nyomorultabbá teszi a szerencsétlen pénztáros és különben is ez milyen dolog, hogy más is hibázhat. Nem néztem le, csak az alatt a pár perc alatt kirajzolódott a céltalan, unalmas, boldogtalan élete.
válasza:Ha a helyükben lennék például mert rossz helyre születek, akkor inkább fognám a fémkeresőmet és húznák valamelyik ismert aranymezőre aranyrögöt keresgélni.
A videó közepétől látható ez a tevékenység:
Gold Prospecting Leonora - Western Australia
http://www.youtube.com/watch?v=IXSUlVFockk
3 hét keresgélés eredménye 63 gramm aranyrög, azaz kb. félmillió Ft:
Az eredményes nap után boldog koccintás tábortűz mellett a párjával:
Na ez az ÉLET!
De aranyásónak sem kell elmenni, valamikor otthon dolgoztam a nyugdíjas szüleim háztáji gazdaságában.
Ismerek betanított munkásokat, azt mondják hogy fogalmuk sincs a szabad vagy jobb életről, még sohasem volt belőle részük. Például soha nem kóstolták milyen egy saját gazdaságban dolgozni odahaza. Hanem a szüleiktől is ezt a rabszolga életmódot tanulták. Egyiknek meg is mutattam a gazdálkodás számos fortélyát. De teljesen kínai volt neki az hogy nem főnök gondolkodik helyette és mondja meg hogy mit tegyen hanem önállóan a saját fejét kellene használni. Ja persze az nem lett volna kínai neki hogy engem alkalmaz csicskának a birtokán. Hogy miért értett volna a kizsákmányolásomhoz, az önálló munkához meg nem? Hát mert a főnökétől ezt tanulta. Sem a szüleitől, sem a főnökétől, sem a tanáraitól nem tanulta azt hogyan éljen meg szabadon, önállóan a saját tevékenységéből.
válasza: válasza:Azért manapság elég kevesen olyan szerencsések, hogy szeretik a munkájukat. Sőt...Már az a jó, ha valaki eltűri a munkáját, nem utálja.
Szépen hangzik az, hogy az a jó, ha az ember szereti a munkáját, de főleg Magyarországon, ez rettentő ritka.
Nyilván nem a legjobb, ha valaki olyat dolgozik, ahol kicsit sem kell szellemileg dolgozni, de ez nem jelenti azt, hogy esetleg munka után ne csinálhatna olyat, ami szellemileg építő jellegű.
Valakinek megfelel az, hogy nem kell gondolkodnia a munkahelyén, csak csinál egy monoton munkát, de emiatt nem kell lenézni, nem jelenti azt, hogy az ember buta lenne.
Sajnos a gyári munkások többsége tényleg rosszindulatú, begyepesedett, csakazértis típus, de ez nem jelenti azt, hogy az összes ilyen.
Az élet nem csak a munkából áll. Ha valakinek a szellemileg nem megterhelő, monoton munka tetszik, akkor csinálja, de ez nem határozza meg az adott ember értékét és nem is a diploma, a beosztás.
Munka után is van élet, tudják magukat fejleszteni, kreatív, szellemi munkát végezni otthon.
Elég szomorú, hogy egyesek a munkabeosztás miatt néznek le embereket.
Nem mindenki akar igazgató lenni, de ez nem jelenti azt, hogy az ember kevesebbet érne.
Nem mindenki akar karriert, de akkor sincs semmi.
Nem a munka fog meghatározni egy embert, nem mindenki vágyik szakmai elismerésre, mert nem olyan típus, ezzel semmi gond nincs.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!