Milyen módszerrel motiválják dolgozóikat a munkáltatók?

Én csak kishal vagyok a vízben középvezetőként, a fejem fölött születnek azért döntések. Sőt a döntések 90%-a ott születik. Én nem vagyok a fenyegetés és a lelki terror híve. Egyelőre 4 beosztottam van, akikért kiállok és tűzbe teszem értük a kezem, amíg azt érzem, hogy ez kölcsönös és nem hagynak cserben. Igyekszem kihozni belőlük, hogy érezzék azt, hogy egymásért dolgozunk és nem egymás ellen. Nem kezelem le őket, nem bunkózok, nem üvöltök. Ha hibázik valaki, akkor előfordul emelkedett hangnem, de azt gondolom így sem szoktam megalázó, vérig sértő lenni, inkább a lélekre próbálok hatni, nem az agyra olyan mondatokkal amiket itt emlegettek (pl.: "száz ember vár a helyedre", vagy egyéb megfélemlítés).

Egyik munkáltatónak sem leányálma, hogy kéthetente felmondjon valaki és jöjjön egy új ember a helyére, akit be kell ismét tanítani, el kell magyarázni a folyamatokat és ő is ember, ő is fog hibázni. SOSEM fenyegettem még ilyesmivel az embereimet, sőt... Tisztában vannak vele, hogy csak legvégső esetben fogunk elbúcsúzni egymástól és most jön a csavar. Ennek ellenére lelkiismeretesen és odaadóan végzik a dolgukat!

A felsőbb vezetés részéről le sincsenek tojva, úgy rángatnák őket, mint valami bábukat, de én azért állok a két tűz között, hogy ezt igyekezzek egy kicsit tompítani. Sokszor az utolsó bőr is le van húzva az embereimről, mégis megértik, hogy nem nálam születnek ezek a döntések és bár a felsőbb vezetés ellen megy a lázadás olykor, engem úgy érzem tisztelnek annyira, hogy nem hagynak sz*rban. Tudják, hogy én minden tőlem telhetőt megteszek az érdekükben, tartom a hátam és védem az "érdekeiket", amíg csak tudom.

Ha már az apróságokat említetted, tőlem szoktak kapni. Húsvétkor egy pici csokinyuszit, de pl. tegnap előtt vettem meg nekik a mini csokimikulást is. Karácsony előtt egy tálca sütivel fogunk "ünnepelni", ami mellé majd szintén kapnak valami apróságot.

Én is kapok tőlük mindig valamit ünnepekre. Én ezt a légkört szeretem így és amíg azt érzem, hogy ebben a stílusban is megy, mert nem élnek vissza a "nőies, finom" vezetéssel, addig ez így fog maradni.

Sokan azt mondják, hogy sosem leszek elég jó vezető, mert nem tartom a vas szigort és a lelkemet is beleviszem az irányításba, amit nem lenne szabad. Ez részben talán igaz is, viszont ha egyelőre így is eredményesek vagyunk, akkor miért csináljam máshogy?

Mindig mindenkor egymásért dolgozunk, nem csak ők, hanem én is és ez csak lélekkel működik mindkét oldalról. Ők is ki tudnak tolni velem, én is velük.

Ja, és még valami. Én is ugyanezt kapom a közvetlen főnökömtől. Én is hibázok. Nincs óbégatás, nincs üvöltés, nincs "ezren várnak a helyedre az ajtóban". Elég két tipikus hanglejtésű mondat és tudom, hogy ezt most vehetem letolásnak. Értem is tartja a hátát a közvetlen főnököm és tűzbe teszi a kezét értem, ha arról van szó. Előfordul, hogy meghív ebédelni, vagy elfelezi velem a sütijét, szóval nem mondom hogy stressz mentes a helyem, de az itteni többlet véleményt nézve, most egy kicsit azért megdobbant a szívem. :D

21-es voltam.

Én egy kb 30 ezres lakosú városban lakok. Itt nincs sok munkaelehetőség, ami van is az általában elég rossz munka. Én nyugodtan mondhatom, hogy a város és a környék legjobb munkahelyén dolgozok. Itt az első motiváció a bejutás. Bekerülni kihalásos alapon lehet, kizárólag protekcióval. Sehogy máshogy. Aztán a további motivációt a pénz jelenti. Van mindenkinek egy alap fizetése erre rájön még az úgynevezett minőségi pótlék. A képlet egyszerű. Minél jobban dolgozik valaki annál több pénzt kap. Egy jó gépkezelő könnyű fizikai munkával simán hazavisz nálunk nettó 250 ezret havonta + 6 ezer Erzsébet utalványt. Év végén kapunk prémiumot ami változó összeg. Én mióta itt vagyok a legkevesebb 50 ezer volt a legtöbb meg 170. Lehet BP-i szemmel ez nem tűnik soknak, de egy olyan környéken ez elég nagy motiváció ahol diplomás emberek is örülnek annak ha olyan munkát találnak ahol 100-120 ezret keresnek. Párom is 120 ezerért dolgozik, diplomásként. Hát sok motivációja nincs is. Plusz nálunk jó a hangulat. Nem néznek kutyába senkit. Nekem pl nagyon tetszik, hogy itt nincs ez az idióta magázódás mint sok helyen. A legelső munkanapomon itt köszöntem az egyik nagy főnöknek, hogy "jó napot" erre azt mondja "mi az, hogy jó napot? szevasz!". Pedig én voltam 23 éves ő meg vagy 55. Már maga ez a légkör nagyon tetszik. Persze itt is vannak furkálódások, de ezeket a meccseket mindenhol lekell játszani szerintem.

Szóval nálunk a motivációk bekerülés/bent maradás, a fizetés és a jó légkör.

Ez meg is hozza az eredményét. Itt nem látni naplókat, letojom mentalitásúakat. Itt mindenki legjobb tudása szerint nyomja.

Azzal lehetne motiválni a dolgozókat, hogy olyan fizetést kapnak, amiből normális színvonalon meg lehet élni!És megbecsülést, minimum normális hangnemet.

A főnöknek fel kéne fognia, hogy ő nem az atyaúristen és a dolgozó, ha teheti, el is megy, nem kell kétszer biztatni! Ha szarul bánnak vele.

Már kezd sírni a munkáltatók pofája, hogy alig találnak szakembert.Na vajon miért?! Nézzenek magukba! Ha még normálisan fizetni sem hajlandóak, akkor mégis milyen jogon vannak magas elvárásaik? A tré bánásmódról meg ne is beszéljünk.Kérem, a dolgozó egy felnőtt. értelmes, érző ember, nem debilidióta bölcsődés és nem is haszonállat.Észreveszik és megbecsülik ők is, ha a főnök rendes.De a szar főnököt mindíg gyűlölet és rosszindulat veszi körül.Nekik ez mire jó? A melós is ki tud ba szni velük, ha akar!

Sajna ritka az olyan munkahely mint 23-asé:(

Persze nyilván átlag melós szemmel. Közép és felső vezetők gondolom sehol sem érzik olyan rosszul magukat.

Én azért nem gondolnám, hogy egy cég hibája az alacsony fizu. Persze nagy multiknál más téma, de a kisebb vállalatoknak elég rendesen megvan kötve a kezük. Én őszintén szólva már azzal baromira elégedett lennék, ha a bruttómat nyomnák minden hónapban a kezembe.

Egyébként az is tény, hogy a fizetésemelés csak egy darabig motiválja az embert.

Nálunk pl. a prémium motivál, amire fél évente lehet jelölni az embereket. Plusz egy havi fizetését kapja meg prémiumként az, akit a közvetlen vezetője erre kijelölt. Mivel a 25 emberből csak 10-12 kaphat általában, mindent megtesznek, hogy benne legyenek a kalapban.