Nem akarok menni dolgozni? Ez akkora baj lenne?

akkor szedj össze pénzt egy temetésre, aztán tedd a dolgod.

van elég selejtes ember a földön, nem ártana tisztogatni.

ha így állsz hozzá, haszontalan és életképtelen vagy, az ilyen embereknek nem is lehetne joguk az élethez...

mellékesen én is életunt vagyok és rossz helyzetbe, mégsem siránkozom, vagyis max annyit, hogy tré a fizetés és tré minden, de azok tények.

Középiskola első évében pánikbeteg és depressziós lettem, megspékelve egy kis szociális fóbiával. Megcsináltam, nagyon nehéz volt, mert minden egyes nap szenvedtem mikor suliba kellett mennem és volt, hogy suliból hazamentem olyan pánikroham jött rám. Az iskoláig mentem minden egyes nap, meg vissza haza. Semmit nem mozdultam ki ezen kívül. Nagy nehezen de megcsináltam, leérettségiztem. Azt kihagytam, hogy gyógyszerekkel tömtek, antidepresszáns meg nyugtató, pszichológushoz jártam, de semmit nem segített. Nem jelentkeztem fősulira/egyetemre, mert féltem és tudod mit? ELB<SZTAM! NEM KICSIT, NAGYON! Nem szabadott volna hagyni, hogy gyógyszerekkel tömjenek, sem azt, hogy ez a hülyeség eluralkodjon rajtam. Konkrétan átvette az irányítást az életem fölött, pedig nem vagyok hülye, szerettem tanulni, illetve szeretek. Érettségi után elegem lett az egészből, abból, hogy nem az vagyok aki voltam, abból, hogy félek emberek közé menni. Nem sikerült a fősuli, sem okj-s tanfolyam, mert nem indult a képzés. Tudod mit tettem? Amit a legdurvább álmomban sem gondoltam volna.. elmentem dolgozni kereskedelembe, ruhaboltba! Ahol folyamatosan emberek vesznek körül. Külső kerületben lakom és a belvárosban volt a ruhaüzlet. Megszoktam. Nehezen, de megszoktam és meg is szerettem. Ha változni akarsz, az csakis RAJTAD múlik! Senki nem fog segíteni, hiába van ott anyukád, apukád barátaid, SENKI csakis te saját magad tudsz ennek véget vetni és azt mondani, elég volt ebből, befejeztem, élni szeretnék! Légy kitartó és bátor, hidd el, nem fogod megbánni, hogy változtatsz! Igen is menj, keress munkát, lehet hogy elsőre nem a tökéletes melót találod meg, de valahol el kell kezdened. Ha nem tetszik, hagyd ott, keress másikat, de cselekedj és élj!! Ezeket az órákat, napokat, hónapokat amiket elpazaroltál arra, hogy sajnálod saját magad, senki nem adja vissza. Itt az ideje, hogy végre a sarkadra állj és parancsolj magadnak! Nem kifogásokat kell keresni, hanem menni és csinálni! Értem? .-)

Mondom ezt úgy, hogy szinte tünetmentes vagyok 4 év után és élem a kis életem, dolgozom, ugyan csak néha járok el szórakozni, de nem élek burokban és megtanultam parancsolni magamnak!

Sok sikert és ha tudok valamiben segíteni, keress meg nyugodtan!

21L

Tudom, milyen a figyelemzavar, mert személyesen tapasztalom. Azt nem tudom, a tiéd milyen fokú, én sajnos kiszámíthatatlan vagyok, mert néha hibázok nagyokat.

Ennek ellenére 7 évet lehúztam munkában, de tele lett nekem is az egész vele, így igyekeztem kiépíteni magamnak egy alternatív melót. Ma az internet világában nem csak gyári meló jöhet szóba, mint alternatíva, de a munkát nem kerülheted el. A figyelemzavar ellen pedig van egy sor emlékeztető alkalmazás, ami olykor jó szolgálatot tehet.