Nem akarok dolgozni menni! Egyszerűen ha már ha a munkára gondolok, teljesen kilátástalanná válok minden! Mit tegyek?
Sziasztok!
Sajnos a kérdés teljesen adott és egyszerű! Nem akarok dolgozni menni! Tévedés ne essék: nem arról van szó, hogy lusta vagyok elmenni, hanem arról, hogy nem bírom elviselni azt, ha kényszerítve vagyok arra, hogy dolgozzak! Tudom, tudom... nem kötelező dolgozni! De ha enni akarok, és nem megfagyni kint, akkor igenis valahogy mégis rá vagyok kényszerűlve! Ha munka van szomszédnál, ismerettségben, barátoknál, családnál, bármikor segítek és dolgozok nekik akármennyit KEMÉNYEN... De hogy idegen, bunkó, beszólogató emberekkel dolgozzak (mert valahogy ilyen kib#szott emberekből mindig van legalább 2-3 ilyen minden melóhelyen...) és hogy bejárjak dolgozni, szürke helyekre MINDENNAP az valahogy annyira taszít, hogy nagyon... Nem akarom ezt!!! Nem tudom elképzelni az életem úgy, hogy nem hogy olyat csináljak KÉNYSZERÍTVE (még ha burkoltan is), amit nem akarok, és mindezt olyan emberekkel, akik abban lelik örömüket, hogy a másikkal kibabrálnak - pláne olyan fizetésért, amiből csak éppenhogy kijövök egy hónapban és nem tudnék félrerakni. Egy Wass Albert idézet jut eszembe erről:
"Nem azért élünk, hogy dolgozzunk,
hanem azért dolgozunk, hogy éljünk!"
Jah, és akkor még ne is vegyük ide azt a tudatot, hogy míg én össze-vissza alszok, meg reggel kelek fel munkába, míg vannak olyanok (sok 14-30 éves korosztály), akik addig alszanak, amíg akarnak, oda mennek, ahova akarnak, oda kocsikáznak, nyaralnak (stb.), ahova akarnak... Mert nekik van pénzük - és biztos vagyok benne, hogy ők nem keltek fel korán, és közel nem töltik mindennapjukat bent egy szürke melóhelyen!
Hogy tudnám megváltoztatni a gondolkodásom? Hogy tudnám rávenni magam, és valahogy másképp látni ezt? Tudom, hogy valami nálam lehet gond, és nem tudom, hogy tudnám rávenni magam ezekre, de higgyétek el, szeretném! Csak ha bent vagyok, akkor nagyon gyér a helyzet! Na meg munkábaindulás előtti délutánokon, hogy holnap már megint kell menni... :(
23/F
Nem veled van baj, hanem a világgal.Teljesen úgy gondolom, mint te.
Hát, ilyen esetben valami kompromisszum megoldást kell találni.Pl eltervezed, hogy addig végzed a"szürke melót", amíg nem találsz más megoldást, vagy olyasmibe kezdesz, olyan munkába amit szeretsz, ami egyben a hobbid is.Vagy vállalkozol.
Mindjárt kapod az oltásokat,de én azért írok,mert megértelek. Ilyen formában neked van igazad,de hogy ez ne legyen így,két dologra van szükség:
1. olyan munkát végezz,amit szeretsz! (nem közhely! tényleg így van!) S hogy még fizetnek is érte,dupla öröm. Ha kiteljesedhetsz a hivatásodban,belső igényed lesz a szakmai előrelépésre.
2. a rendszerességet bele kell vinni az életviteledbe! A rend megtart téged! Meg lehet szokni,ahogy a korán kelést is.
Hol van az eloirva hogy a munkanak szarnak kell lennie?
En kifejezetten szeretek dolgozni jarni, mert a munkam egyben a hobbim is, es teljesen normalis, ertelmes, ertekes emberke vesznek korul, es baromi jol meg is fizetnek.
Hja, mondjuk ezert tettem is, egyetemre jartam, nyelveket tanultam, kepeztem magam.
Valamit valamiert.
#7
"mondjuk ezert tettem is, egyetemre jartam, nyelveket tanultam, kepeztem magam. "
Más is végigjárta ugyanazazt az utat, 3 nyelven beszél, mégis a mekiben süti a krumplit és szolgálja ki a vevőket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!