Nem akarok dolgozni menni! Egyszerűen ha már ha a munkára gondolok, teljesen kilátástalanná válok minden! Mit tegyek?
Sziasztok!
Sajnos a kérdés teljesen adott és egyszerű! Nem akarok dolgozni menni! Tévedés ne essék: nem arról van szó, hogy lusta vagyok elmenni, hanem arról, hogy nem bírom elviselni azt, ha kényszerítve vagyok arra, hogy dolgozzak! Tudom, tudom... nem kötelező dolgozni! De ha enni akarok, és nem megfagyni kint, akkor igenis valahogy mégis rá vagyok kényszerűlve! Ha munka van szomszédnál, ismerettségben, barátoknál, családnál, bármikor segítek és dolgozok nekik akármennyit KEMÉNYEN... De hogy idegen, bunkó, beszólogató emberekkel dolgozzak (mert valahogy ilyen kib#szott emberekből mindig van legalább 2-3 ilyen minden melóhelyen...) és hogy bejárjak dolgozni, szürke helyekre MINDENNAP az valahogy annyira taszít, hogy nagyon... Nem akarom ezt!!! Nem tudom elképzelni az életem úgy, hogy nem hogy olyat csináljak KÉNYSZERÍTVE (még ha burkoltan is), amit nem akarok, és mindezt olyan emberekkel, akik abban lelik örömüket, hogy a másikkal kibabrálnak - pláne olyan fizetésért, amiből csak éppenhogy kijövök egy hónapban és nem tudnék félrerakni. Egy Wass Albert idézet jut eszembe erről:
"Nem azért élünk, hogy dolgozzunk,
hanem azért dolgozunk, hogy éljünk!"
Jah, és akkor még ne is vegyük ide azt a tudatot, hogy míg én össze-vissza alszok, meg reggel kelek fel munkába, míg vannak olyanok (sok 14-30 éves korosztály), akik addig alszanak, amíg akarnak, oda mennek, ahova akarnak, oda kocsikáznak, nyaralnak (stb.), ahova akarnak... Mert nekik van pénzük - és biztos vagyok benne, hogy ők nem keltek fel korán, és közel nem töltik mindennapjukat bent egy szürke melóhelyen!
Hogy tudnám megváltoztatni a gondolkodásom? Hogy tudnám rávenni magam, és valahogy másképp látni ezt? Tudom, hogy valami nálam lehet gond, és nem tudom, hogy tudnám rávenni magam ezekre, de higgyétek el, szeretném! Csak ha bent vagyok, akkor nagyon gyér a helyzet! Na meg munkábaindulás előtti délutánokon, hogy holnap már megint kell menni... :(
23/F
" Más is végigjárta ugyanazazt az utat,
3 nyelven beszél, mégis a mekiben
süti a krumplit és szolgálja ki a
vevőket."
Ez városi legenda amit a sikertelen, lusta emberek szeretnek mondogatni.
Biztos vagyok benne, hogy egy ilyet se ismersz csak azt hiszed van ilyen.
De ha van, akkor tuti azért mert ehhez volt kedve és nem kényszerből csinálja! :-)
#21
Ismerek ilyet! Sajnos nem is egyet!
2 nyelven beszélő diplomás ember. 1 olyan helyről se jeleztek neki vissza, ami a szakmájába vágna, pedig az egyetem mellett melózott...
Múltkori állásinterjúmon pl egy mérnök jelentkezett gyári sormunkára nettó 94e-ért, mert nem talál a szakmájában munkát. Kis HR es 3,14csa majdnem összesz@rta magát, mikor elkezdte sorolni, hogy milyen képesítése van és milyen nyelveken beszél. Természetesen nem vették fel, mert túlképzett!
" Ismerek ilyet! Sajnos nem is egyet!
2 nyelven beszélő diplomás ember."
3 nyelvről volt szó. 2 az semmi, magyarul és angolul/németül szinte mindenki tud aki normálisabb helyen akar dolgozni. Bár sokszor még az is elég ha csak ezt tudja de jól.
Nem olvastam el a hozzászólásokat, lehet semmi újat nem írok.
Csak a változástól félsz. Így indítottam én is az első jónéhány munkahelyem előtt. Mindet imádtam, és azóta is alig volt olyan, amit ne fájó szívvel hagytam volna ott, még ha nem is szerettem annyira. Épp az emberek a legjobbak benne. Az oltásokat persze sose jó komolyan venni. Hamar közvetlenkedős, tabuk nélküli brigádban nagyon jól telnek a napok. Persze ha játszod a klimaxoló asszonyságot, akkor nem annyira. Nem kell hozzá snickers, hogy a poént poénnak vedd és ne élesen válaszolj.
énse akarok menni de muszáj b*meg
főleg azért nem akarok menni mert vannak olyan lusta g*k a munkahelyen akik b*nak dolgozni a főnök nem nem b**a ki őket a jó k*a anyjukba hanem szarakodik velük éveken keresztül b*ák meg !!!!
Attól még nem felnőtt valaki, mert dolgozik egy olyan helyen ahol nyomorék embereket kell elviselnie a munkát is az ember találta ki meg a pénzt is szóval még jó, hogy nem természetes dolog én például festőművész vagyok és igen van hogy néha kenyeret eszek mert nem megy jól a hónap de van, hogy 200-at is bezsebelek, de még mindig jobb azt csinálni amit szeretsz mint egy üres robotként élni lélektelenül tudván, hogy egy szellem vagy és rá vagy kényszerítve ilyen semmit nem érő munkákra szóval én megértelek haver, de sajnos nincs más lehetőséged vagy azt csinálod amit akarsz vagy lenyeled az élet keserű oldalát idióta emberekkel körülvéve és mosolyogsz "őszintén".
24/F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!