Mi az az anyagi szint, amit ha elérnél, felmondanál a munkahelyeden, és nem dolgoznál soha többet?

Soha. Most sem lenne muszáj dolgoznom, de szeretem a munkám. Vállalkozó vagyok, én döntöm el, mit, mennyit, mikor dolgozom, és nyilván azért azt csinálom, amit, mert szeretem.

Központi Statisztikahamisító Hivatal által hazudott bruttó átlagkereset összegét kapnám nettóban azzal már ellennék.

Valamit csinálnék akkor is, de nem másnak kötött munkaidőben, hanem olyanokat amit szeretek. Pénzt kérnék érte, mert az emberek aljadékok és kihasználnának, ha ingyen csinálnám, de nem ez motíválna, hanem az hogy kinek csinálom és az illető megérdemli-e. De az biztos, hogy magam osztanám be az időmet és mivel ezt nem tekinteném munkának, annyit csinálnám csak, amennyi örömet találom benne.

Ezt az állapotot szerintem azèrt is nehéz elképzelni, mivel abban szocializálódtunk, hogy dolgozni kell. El se tudom képzelni, hogy hosszú távon mit csinálnék minden nap, amitől mondjuk nem épülök le agyilag ès fizikailag. Attól tartok, hogy egész nap a gép előtt ülnék. Abban viszont egyetèrtek, hogy a napi 8 óra sok ès fárasztó. Ami még kevés az éves szabadság, már most számolgatom, hogy mennyi napot mehetek pihenni a nyáron, hogy a többi évszakra is maradjon, ha bármi van. Azt igazán megemelhetné a kormány, mondjuk nem fogja mert a parlamentben ezt nem érzik át.