Hogy lehet kezelni egy kolléga rendszeres dühkitöréseit?

Iskolában ugyanez van. Az ilyenek miatt hagyják ott normális diákok a sulit, ezek az agresszorok meg ott uralkodnak. Tanárok semmit nem csinálnak.

Egyébként csak azokkal viselkednek így, akiket gyengének tartanak. Egy 195 cm magas, fullra kigyúrt pasi jelenlétében meghúzná magát.

Fontos kérdés, hogy van-e vele szemben függőségetek. Ilyen lehet pl döntési jogkör, belépési jogosultság, nélkülözhetetlen tudás, stb, amik miatt nélküle nem tudtok dolgozni.

Ha nincs ilyen, akkor járható út lehet, hogy nem őt akarjátok megjavítani, hanem végzitek a munkátokat nélküle. A lényeg, hogy csak akkor tudjon veletek kooperálni, ha normálisan viselkedik. Így előbb-utóbb kényszerhelyzetbe fog kerülni, mert ha nem alkalmazkodik, akkor elszigetelődik, és nem tudja majd a munkáját végezni. Fontos viszont, hogy ha pozitívan közeledik, akkor menjen a kooperáció; a cél az integráció, nem a kiközösítés.

Ha függtök tőle, akkor muszáj konfrontálódni, mert különben a munkavégzés lehetetlenül el. Ezt lehet személyesen is, meg lehet a vezetőség felé is. Ha nem csinálnak semmit, akkor együttesen fellépve. Az nem megengedhető, hogy egy ilyen toxikus f.sz szabadon garázdálkodik, és miatta mondanak fel emberek, konkrétan megkárosítja a céget. Ha a vezetők ezt nem látják be, akkor ők is.

Több ilyen munkahelyem volt. Az egyiken a csoportvezető volt ilyen, ha rossz napja volt, akkor ok nélkül belekötött bárkibe és ordítás lett a vége. Káromkodni is imádott, ordenáré módon. Vele semmit nem lehetett kezdeni, mert olyan dolgokat tudott a cégről, amivel sakkban tartotta a vezetőséget.

Volt két másik munkahelyem, ahol két nő kísértetiesen hasonlított egymásra. Mindkettő csapkodott, visított, ordított és toporzékolt, ha valami nem úgy történt, ahogyan ő akarta. Volt, hogy lesöpörték az íróasztalról az összes cuccot a földre hiszti közben. Mindenki lefagyva ült, de a vezetőség ezekben az esetekben sem csinált semmit. Azt mondták, ők ilyenek, így kell elfogadni őket.