Ki miért utálja a kollégáját ?

Szia , szívesen beszélgetek veled erről privátban is

Én is pont ugyanebben a cipőben járok.

Férfi létemre.

Ha gondolod írj privátot.

Beszélünk róla.

Igazából ezt sose tudtam pont úgy megbeszélni senkivel

Vannak munkahelyek ahol kialakul egy társaság aki nem fogad be újakat. Engem két munkahelyről is kiturtak a kollégák. Egyik helyen folyamatosan panaszkodtak a főnöknek,a másik helyen pedig kerekperec megmondta a főnök hogy a kollégák nem akarnak velem dolgozni és ezért ennyi volt a munkaviszonyom.

Jelenleg nincs kollégám, a főnök dolgozik meg én de sokszor csak egyedül mert a főnök nincs ott mindig.

Bocs, ha paraszt kérdés, de nem vagy véletlenül túlsúlyos és (vagy) mellé még csendes, visszahúzódó is? Nyilván ehhez egy nem túl intelligens társaság kell, de ez is lehet egy ok olyan emberek között, hogy “utáljanak”.

Személy szerint én azokat szoktam utálni, akik szarnak bele a munkába és ezzel gyakran okoznak nekem több feladatot. (Ha valakinek néha van 1-1 rosszabb napja, azt elnézem.)

Ha valóban az elejétől kezdve utálnak, akkor az első benyomásnál mehetett valami félre, vagy "csak" egy olyan társaságról van szó, ami nehezen fogad be újakat. Vannak amúgy olyan emberek is, akiket szabályosan irritálnak a csendesek, az sem kizárt, hogy valamelyik munkatársad ilyen.

Nincs olyan kollégám, akit utálnék, olyan viszont van, akit nem kedvelek túlzottan. Igazából kettő is. Egyikük nagyon sunyi és kétszínű, a másikuk pedig nem kommunikál túl nyíltan, ami miatt elég darabos vele a kommunikáció.

Semmi baj nincs veled :)

Egyszer már az elejétől bunkó volt velem az akkori munkahelyemen egy nő. Sajnos magasabb beosztásban volt és néha hozzá kellett mennem kérdezni. Én ezt mindig próbáltam kikerülni mert mindig bunkó volt. Egyszer nem tudtam, mert akihez mentem, feltétlenül hozzá irányított. Odamentem, megkérdeztem és kva hangosan leb.aszott, hogy szerintem ezt így kell csinálni? Akkor elpattant bennem valami és megkérdeztem, hogy miért vagy ilyen paraszt, amire nem tudott válaszolni, csak azt, hogy ő nem az. Kimentem sírni a wc be majd szóltam a főnökömnek, hogy beszélni szeretnék vele. Neki is sírtam egy sort, hogy ő mindig ilyen gonosz velem és most törtem össze végleg. Még aznap kihívott beszélgetni a nő és bocsánatot kért, mondta, hogy tényleg rosszul állt hozzám. Kérdeztem, hogy mi baja van velem, azt mondta, semmi. Mondtam, hogy nem érdemlem ezt tőle, azt mondta, igaz. Aztán soha többet nem volt bunkó. De látod, semmi oka nem volt rá, egyszerűen csak utált és kész.

Ne elemezd őket, inkább koncentrálj a saját melódra.

Nem éri meg.

Nekem is vannak roppant iszonytató kollégáim, akik szökőévben egyszer, ha képesek visszaköszönni, nem hogy még odafigyelően, érdeklődően beszélgetni. Emellett minden lében kanalak. Ráérnek.

Szerintem meg vannak keseredve a sok rossztól, ami otthon körülveszi őket.

Ennyi.