Miért nem akarnak sokan dolgozni?

Nekem nem a munkával van konkrétan bajom, szeretema munkámat. Nekem az a bajom, hogy

1. Alig fizetnek meg. Ilyen árak mellett egyszerűen kevés, amit fizetnek.

2. Nem tartják tiszteletben a szabad időmet. Akár betegszabadságon vagyok (évi max 1 hét), akár a szabadságomat töltöm, akár csak letelt a munkaidőm, leszarja mindenki, hívogatnak, hogy ezt hogy vagy azt hogy. Bezzeg én munkaidőben sem nagyon érek el senkit.

3. A főnököm teljesen inkompetens. Az előző 3 munkahelyemen is ez volt.

4. Ahhoz, hogy megéljek, vagy össze kell húzni a gatya madzagot és konkrétan csak létfentartani tudok, vagy ha előrébb akarok haladni, akkor mellékállást kell vállalni, ami meg teljesen kimerít, nincs idő semmire, se egy kis minőségi pihenésre, se egy kis feltöltődésre.

#61

Tehát már háromszor váltottál korábban munkahelyet, amit általában azért tesz az ember mert az új cégnél jobbak a körülmények/fizu, de mégis egy ilyen fos helyen kötöttél ki a végén? Mondjuk a pozitivum hogy legalább szereted a munkádat, az itt panaszkodók többsége legszivesebben aláaknázná és levegőbe röpítené a munkahelyét...

Igen. Ráadásul én egész életemben kertesben éltem, egyszer próbátam meg a panelt, hát maradjunk annyiban, allergiás vagyo a panelra :D

Megértem, ha valakinek szimpatikus és szereti, de én nem bírom elviselni, nem tudok benne élni. Túl kicsi az élettér és túl sok a közvetlen szomszéd.

Arra felé kertes házat venni meg... Egy pár bankot ki kellene rabolni.

Kertes haz se annyira jó egesz nap ugatnak a kutyak

Meg valamelyik barom uvolteti a zenét

1. Túl sok az a napi 8 óra, ennyit a hobbijaival sem foglalkozna az ember (persze ideje sincs rá ugye munka mellett, és van ahol még többet is kell dolgozni, mint 8 órát).

2. Korán kell kelni annak is, aki bagoly típus.

3. Sok az igazságtalan konfliktus a kollégákkal.

4. Kevés a szabadság. Nekem nagyon hiányzott a nyári szünet.

5. Kevés a fizetés.

6. Sokszor kaptam olyan feladatokat, amiket nem tudtam megcsinálni, mert nem tudtam, hogy hogyan kell, és/vagy nem kaptam rá elég időt, és ez enyhén szólva kínos volt.

Egyébként a fentiekkel együtt én egyetértek azzal, hogy az ember "természetes állapota" az az, hogy valamit kezd magával, szóval szerintem sem lenne az, hogy senki sem dolgozna, ha lenne alapjövedelem, de nem hajnaltól, és nem minden hétköznap (kivéve szabadság, és ünnepek, de az szinte elhanyagolható), és nem 8 órákat egyhuzamban. Szerintem is 4 órát kellene csak, vagy ha nagyon maximum, akkor 6-ot. De az a szomorú, hogy amennyire megutáltam emberek között lenni a sok megaláztatás, igazságtalanság, kiközösítés miatt, így már lehet, hogy 4 órát sem dolgoznék, ha lenne alapjövedelem. De ha lelkileg rendben lennék, és nem utálnék ennyire közösségben lennem, akkor szerintem dolgoznék, csak jóval kevesebbet, mint 8 órát, mert amúgy tényleg jó érzés hasznosnak lenni, és támogatni a társadalmat, csak sokszor a munkahelyen sem érzi magát az ember hasznosnak, mert nem érzi úgy, hogy a munkájának van értelme.