Miért szólják le sokan azokat az anyákat, akik szülés után egyáltalán nem akarnak visszamenni dolgozni?

Arra gondolsz aki végig gyeden van vagy arra aki soha többé nem akar?

Ez elég sokrétű. Én azt tapasztalom hogy a háztartásbelik is lenézik a dolgozó anyákat, mondván ők nem töltenek elég időt a gyerekkel, biztos nem is főznek mert nincs idejük és az ő gyerekeik nem olyan kiegyensúlyozottak stb. stb.

Én nem szoktam őket leszólni, mert nem nagyon érdekel, hogyan éli más az életét. Viszont a többség gondolkodását elnézve, ezek a nők feleannyit tesznek le az asztalra, mint azok, akik ugyanazt megcsinálják, amit ők, csak munka mellett. És ha objektívan próbálsz belegondolni, ez igaz is: a dolgozó anya is menedzseli a családot, azaz megcsinálja ugyanazt. Igen, neki nyilván stresszből is több jut. Cserébe nagyobb a biztonsága, önállósága, ha apuval történik valami, nem hal éhen a család stb. Szóval ezek az anyák a többiekhez képest némileg lustábbnak és kényelmesebbnek tűnnek, ha a tényeket nézzük. Ennyi. Igazság szerint mondjuk ha van 5-6 gyerek, veteményes, haszonállat stb., akkor ez már nem állja meg a helyét, de 1-2 gyereknél, lakásban, vagy családi házban úgy, hogy nincs megművelt kert, ilyesmi, már lehet benne igazság.

3. válaszolónak van szerintem igaza. Aki otthon van, rosszabb anyának látja a dolgozót, aki dolgozik meg lustának az otthon lévőt.

Nem szoktam őket leszólni, de nem nagyon tudom sokra tartani azt a felnőtt embert, aki gyerekszülés után tényleg arra rendezkedik be, hogy onnantól már ő csak a háztartással és a gyerekekkel foglalkozik. Kicsik mellett nyilván más, de hogy valakit kielégítsen ez a fajta háttértevékenység, az nekem erős. Mert lássuk be, a házimunka egy olyan dolog, amit mindenkinek meg kell csinálnia, akár dolgozik, akár nem. Ha valaki ennél többre nem vágyik az életben, azt én nem tudom azonos szintűnek számítani, mint egy dolgozó embert.

Ezek általában alacsonyabb iqval rendelkező emberek. Egy értelmes felnőtt embernek szüksége van normális emberi kapcsolatokra és arra, hogy calami értelmeset csináljon, ami hasznos.

A magyar ember egy negatív sajátossága, hogy imád belekotyogni mások dolgába, akkor is, ha nem kérik. Márpedig a magyar átlag élete/életvitele nem túl szívderítő, úgyhogy nem szabad megsértődni az ilyen szintű negatív véleményeken. Ez szülőpár esetében 2, egyedülálló szülő esetében 1 ember döntése, ha a gyerek nem szenved semmiben hiányt - anyagilag -, akkor csitura kell inteni minden okoskodót. Főleg, hogy egy embernek nem csak egy munkahelyen vagy a háztartásban lehetnek céjai, azért az élet szerencsére ennél színesebb és sokrétűbb. Csak az emberek elég csőlátásúak, mivel otthon és munkahely között ingáznak, nincs rálátásuk sok mindenre.