Miért nem akarnak sokan dolgozni?

#22

Az élet mindig is arról szólt hogyan lehet elkerülni a munkát.

Ezért vannak politikusok és az egyház.

Nyilván ők mindenkinek azt mondják, hogy a munka nemesít, mert nem tartaná el őket senki:D

Szerinted, ha valakinek önerőből kellene a luxusért megdolgozni, hányan tennék?

Másokat kihasználni, nyilván kényelmesebb.

Lehet itt ezer dolgot írni, de egy a lényeg. A pénz.

Ugyanis ha egy gyári melós vagy a sarki Abc-s néni nem 240 ezret keresne hajnali keléssel, műszakozással, hétvégi túlórákkal amit vagy kifizetnek vagy nem hanem 800 ezret kézbe, ami egy rendes, élhető élethez kellene akkor nem húzná a száját egyik sem!

Ugyanis ha tetszik ha nem, ennyi pénz kell ahhoz hogy az ember egzisztenciális biztonságban érezhesse magát így 2025ben. Nem kell majrézni a rezsi miatt, a kaja miatt, hogy elromlik a hűtő vagy ha megtetszik neki egy télikabát 80 ezerért akkor megvehesse.

Mert telik rá. Arra is telik hogy elmenjen a családjával 2 hétre szabadságra nyáron, ha akarja akkor a tengerentúlra és ne kelljen mindehhez 25 évet spórolnia, ami úgyse fog összejönni mert MINDIG közbejön valami ami elviszi a spórolt pénzt.

És emígyen simán megérthető az hogy inkább bemutat az illető és alkalmi munkákból vagy egyéb módon tartja fenn magát... vagy nem tartja fenn...

Ennyi.

Pénz

Pénz

Pénz

És még mindig van aki nem érti...

#25: „...És még mindig van aki nem érti...”

Ez mondjuk igaz, az ilyen full proli életszemléletet csakis az igazi prolik érthetik meg.

Magyarországon?

Mert itthon a munkahelyek 90%-a kb rabszolgatartó hely. Megbecsülés 0, csesztetnek, nem engednek én szünetre/szabadságra, balhéznak a kollégák, kibeszélnek, pletykálnak, stb.

Én is gyűlölöm teljes szívemből a munkámat, azért kezdtem el az egyetemet, ahol végre értelmes, intelligens emberekkel vagyok körbevéve nagyrészt, nem se ggfejekkel, akiknek az a mindennapos témájuk, hogy ,,Gizi biztos azé nem jött mer' a szeretőjíní van". (Pedig nem gyárban dolgozom)

Mikor fos munkám volt, akkor nekem se volt kedvem dolgozni, amióta olyan van, amit szeretek csinálni (nem könnyű, de cserébe érdekes, és rendesen szórakoztató), azóta esküszöm, akkor is bejárnék, ha valami titokzatos kanadai nagynéni milliárdokat hagyna rám.

Meg az sem mindegy, mikor kell dolgozni. Mikor irodai munkáról vendéglátásra váltottam, akkor jöttem rá, hogy én egyébként nem az iskolát utáltam, hanem egy helyben ülni nem szeretek, korán kelni meg még annyira se, de az éjszakába nyúló műszakokkal pl. semmi bajom. Ezzel a tapasztalattal már direkt olyan irányba nézelődtem, hogy lehetőleg ne egy számítógép előtt üljek egész nap, meg ne legyen 8-9-es kezdés, mert most ki lehet röhögni nyugodtan, de nekem az korai.