Milyen érzés volt bejárni a munkahelyre az utolsó hónapban amikor már tudtátok, hogy jövő hónapban megszűnik a munkátok?

Szombaton lesz az utolsó munkanapon és a nyomorult picsa, aki miatt beadtam a delmondasom még most sem tud békén hagyni!

Szóval én utálok és alig várom, h vége legyen.

Én akkor adom be, ha lesz masik munkám. Es remélem nem köteleznek felmondási időre. Az alól lehet mentesülni amugy nem tudom mivel, még annak is utana kéne néznem.

Igazából felemelö érzés lenne úgy jàrni be meloba hogy másik hely tárt karokkal vàr. De tartanám a jóviszonyt, hogyha balul sülne el vmi, vissza is jöhessek.

Amugy igazságtalan proli tipusú nárci gyökerek vannak a vezetésben, akik úgy beszélnek másokkal mint a kutyákkal,(ezert is keresek mást), dehát a vezetéstől függ az ember pénze sajnos, ha alpári parasztok ha nem, ők vannak nyeregben.

Engem még nem építettek le eddig soha.

De felmondás után mindig sokkal felszabadultabban jártam be

Én 19-ben úgy mondtam fel, hogy 3 év alatt érlelődött. Alapvetően sem akartam volna sokáig maradni, viszont első hosszútávú munkám volt és a kolléganőkkel nagyon jó humoros viszonyom lett. Állandóan végig röhögtük a napokat, miközben a munkám nagyjából rossz volt. Ahogyan nyugdíjas kolléganő helyett mások jöttek, szintén jóban voltunk. Ezért nehéz volt. Nem volt közvetlen konfliktusom, de volt gondom a vezetőséggel és a nőkön túl az egyetlen talpnyaló kollégával. Egy kolléganő került közvetlen konfliktusba és annak rendezése is ledobta az agyi ékszíjamat. Időközben pedig én már tanultam új terület felé és próbáltam előtte fél év alatt találni másik helyet, de felmondási időm miatt esélyem sem volt. Az egyik helyen állásinterjún konkrétan megmondta az igazgatónő, hogy emiatt nem. Tehát vártam egy pontot és az volt az a pont.

Furcsa-szokatlan módon egyszerre volt hiányérzetem és felszabadultságom is. Az egyik kolléganővel megpróbáltunk jóban maradni, de sajnos eltávolodott minden felületen.

Utolsó napom után 2 hónapon belül lett új helyem, máig ott vagyok, és nagyon más. Itt jó a vezetőség, mindegyik főnököm jó volt nagyjából, részben a Covid miatt sok helyzet váltotta egymást, többnyire a munkám is jó, a csapat is jó; csak itt nagyobb változatos kollektívával a jó humorú közvetlenség hiányzik. Az a nevetés hiányzik.

Különben 5 év után már gondolkodok, hogy merre tovább. Sajnos olyan vagyok, hogy még mindig nem találtam önmagamra.

Csalódtam, mert én tettem a dolgom, amennyire csak tudtam a gyatra betanítás mellett.

De mai fejjel már nem bánom, sors keze volt, utána lett egy sokkal jobb helyem, ahol megbecsültek, csak már unom a munkaköröm.