Mekis munka mindig is ilyen lesz?

Nincsen semmi baj azzal, aki egy gyorsétteremben dolgozik. Nekem eddig ez a legnyugisabb munkahelyem, nem kell sokat agyalni és a sajtburger nem pofázik vissza. Én szeretem csinálni. Sok mindenen elgondolkodtam, amióta ott vagyok (8 hónapja).

Én is konyházom, a mi éttermünk egy autópálya lehajtó mellett van, így nagyon forgalmas, ritkán unatkozom, akkor is igyekszem magam feltalálni. A kollegák pedig legtöbben idióták, energiát pocsékolnak a pletykálásra, egymás alá akarnak tenni.

Itt van 7 koordinátor, ebből egy végzi rendesen a munkáját, a műszakvezetők leginkább röhögcsélnek a fronton, valaki esti csúcsban ordít a konyhásokkal. Viszont ha kérsz valamit, többnyire igyekeznek megadni. Az embereket én nem igazán tudtam megszokni emiatt.

Egyêbként is befelé forduló vagyok, nehezen találom meg az emberekkel a közös hangot. Pletykálni és panaszkodni nem szeretek.

Itt bruttó 2290-et keresünk, egy rakat pótlék jön rá. Nem azt mondom, hogy baromira jó, de úgy érzem nem is megy rá az idegrendszerem és otthon végre nem a munkán agyalok, mint eddig.

A pörgést meg lehet szokni. Én általában fritun vagyok, kellett 1-2 hónap, mire teljesen belőttem, hogy mekkora forgalomra mennyi húst süssek. Fejben kell átgondolni a következő lépéseket, így nem kell kapkodnod. Szinte hallás alapján dolgozom, elosztom a tárolókban a húst (de nem töltöm túl), így ha üres lesz az egyik, ideje sütni. Addigra pont elfogy és kész az új adag.

Vonalon dolgozva meg sajnos sokat számít, kivel vagy. Sajnos ritka, hogy hasonló a munkatempó. Fel kell venni a másiknak a tempóját, hogy haladjatok.

12-es voltam.