Munkahelyen mikor atvettetek egy felmondo/nyugdijba vonulo kollega munkajat is akkor ajanlottak tobb penzt vagy ezt mindig a dolgozonak kell kezdemenyezni?

Mikor átadta a főnököd a feladatokat, akkor kellett volna jelezni, hogy további feltételeid vannak. Mármint amikor bejelentették, hogy az illető távozik és hogyan lesz utána a munkamegosztás.

Szerencsére a munka világa nem olyan, mint az általános iskola. Kinyithatod a szádat. Szólsz a főnöködnek, hogy szeretnél egy privát pár perces beszélgetést és az általa javasolt időpontra felkészülten érkezel, elmondod (tárgyilagosan!), hogy mi a helyzet, mit, miért, hogyan, mennyit stb stb. feladatot kaptál a nyakadba, amiért szeretnél ellentélezést is kapni.

Persze, nagyon fontos, hogy eddig is le voltál terhelve rendesen. Mert, ha mondjuk 8 helyett napi 6 óra effektív munkád volt, most meg kaptál 1,5 órányit pluszbna, akkor nem igazán érdemes vergődni.

A munkabér egy megállapodás a két fél között. A munkáltató abban érdekelt, hogy minél olcsóbban kapjon minél több munkavégzést. A munkavállaló abban érdekelt, hogy minél kevesebb munkáért minél több pénzt kapjon. Ahol a két véglet között sikerül megállapodni a két félnek, ott születik megállapodás.

A törvények adnak egy keretet a megállapodási lehetőségeknek. De minden törvény (és megállapodás) csak annyit ér, amennyire betartják őket. Ha a törvény (vagy akár a munkaszerződésed) biztosít számodra egy lehetőséget, de te nem élsz vele, hogy tényleg úgy is történjenek a dolgok, nem reklamálsz, ha az érdekeid sérülnek, akkor a törvény (vagy a szerződés) nem képes megvédeni téged. Hiszen elfogadtad, hogy nem úgy van és beletörődtél, nem teszel ellene semmit. A saját érdekeidet egyedül te tudod megvédeni, senki más. A saját hibáidtól senki nem tud megvédeni és senki nem tud a saját érdekedben rákényszeríteni, hogy ne kövess el hülyeséget, ami árt neked.

Alapvetően az eddigi megállapodásotok addig tart, amíg azonos feltételekkel dolgozol a cégnél. Ha megváltozik a munkaköröd, akkor érdemes a hozzá tartozó bért újratárgyalni. A gazdasági körülmények, infláció, egyebek amúgy is indokolnák, hogy időről-időre újratárgyalják a feltételeket, de a munkavégzést érintő változások mindenképp fontos alkalmat adnak erre.

Illene a munkáltatónak magának felvetni a módosítást, de erről akár meg is feledkezhet, illetve ellenérdekelt is benne. Hiszen ahogy már írtam, a munkáltató abban érdekelt, hogy minél kevesebb pénzért minél több munkát kapjon tőled.

Ha te tárgyalás, ellenkezés és reklamáció nélkül elfogadod, hogy megváltoztak a munkafeltételeid, miközben a fizetésed nem, az azt jelenti, hogy elfogadod, hogy a változtatás nem változtat az eddigi megállapodáson. Ha nem akarod elfogadni, akkor jelezned kell, hogy ez így neked nem megfelelő felállás. Ha hallgatsz és nem emelsz kifogást, akkor ez így rendben van. Illene a munkálattónak is felajánlani az újratárgyalást, de ha te nem kifogásolod, ami történik, akkor elfogadod és rendben van úgy.

Ha felveted, hogy változzon, akkor vagy vitatkozni fogtok ezen a munkáltatóval és kijön belőle valami más megállapodás. Vagy megpróbálnak másik balekot keresni helyetted, aki könnyebben belemegy a kedvezőtlen feltételekbe. Ha már mindenkinél bepróbálkoztak és senki nem vállalja, akkor vagy ráébrednek, hogy kénytelenek emelni a több munkáért, vagy bekeményítenek és megpróbálják erővel lenyomni a torkotokon.

"A munkavállaló abban érdekelt, hogy minél kevesebb munkáért minél több pénzt kapjon."

Hát, nem tudom, nekem mindig azzal volt bajom, hogy eltöltöm a napomat azzal, hogy a főnököm cserélgethesse az autókat, ráadásul általában dögunalmas dolgokkal, és csomószor fel se dobhattam a saját munkakedvemet annyival se, hogy hallgatok valami zenét vagy podcastet. Tehát hogy túl agyzsibbasztó, és azt is túl hosszan. Ha telik az idő, ha változatos, ne adj' isten tényleg tudok azonosulni a célokkal, magaménak tudom tekinteni, akkor kevésbé tragikus alulfizetettként sínylődni, az idő hamarabb eltelik, és ha egyébként emberszámba vesznek, akkor hajlandó vagyok eltekinteni attól, hogy vagy silány üzletemberek próbálják pluszba varázsolni a mérleget évről évre, vagy óriási hazugságot próbálnak elhitetni a cég helyzetével kapcsolatban. Ugye mennyivel egyszerűbb lenne már, ha ez az egyébként normálisan, megbízhatóan dolgozó arc vigyorogva menne haza nap mint nap, mert van miért átlépnie egy-egy bolt küszöbét, és mert lehetnek tervei a jövőre nézve, még ha egyszerű hobbiprojektként is.

Fillérekből nincs életed. A fix kiadások után fennmaradó nevetséges összeg nem elég arra, hogy kellemes legyen arra ébredni reggel, hogy itt a hétfő. Azt a kis költőpénzt ha megduplázzuk, a bér szinte csak pár százalékot emelkedik. Nyilván alkalmazkodik hozzá az ember is, meg az infláció is utoléri. Viszont ebből lesz a vásárlóerő. Minden cég olyan piacra termel, ahol az egyszeri munkavállaló lesz a végfelhasználó. Végül neki kell elég pénze legyen arra a rengeteg remekelésre, amit piacra hoznak a vállalatok. A szerencsésebbek exportra termelnek ugye. Máshol az vált be, hogy létezik érdekképviselet, amibe szabadon beléphetnek a munkavállalók. Itt ez nem kell a törvényhozás szerint, azt meg vannak elegen gyanútlan fejűek, hogy újra és újra megválasszák, főleg hogy megoldották maguknak, hogy lejtsen feléjük a pálya elég rendesen. Senkinek semmi kifogása ellene, nem létezik szerveződés, ami hallatná a hangját, felhívná a figyelmet, hogy ez így nem rossz. Vagy legalábbis egészen idén tavaszig nem volt. Nem sokáig lesz ez a farkastörvényeken alapuló gyötrelem, legalábbis nagyon remélem.

*hogy ez így rossz

Bocs, belegabalyodtam már, dumál mindenki körülöttem :)