Ez igaz lehet, hogy tömegesen rúgják ki a Z generációs fiatalokat, mert alkalmatlannak tartják őket a munkára?

#20

"egy munkahelyen ahol fontos valamilyen tudás, azt le szokták tesztelni."

Mit kéne letesztelni, az alapvető Excelt tudást? Ne viccelj már, amelyik fiatal ezt manapság nem tudja, az kb. eláshatja magát, ez annyira alap.

"Ahol vacak a technológia, ott nem lehet színvonalas munkát elvárni."

Abszolút megfelelt az a laptop azokra a célokra, amikre kellett. Semmi értelme nem lett volna csúcsgépet adni Office-ra meg böngészésre.

Elárulom neked egyébként, sok cégnél nem 6, de 10 éves, vagy még idősebb gépek sem ritkák.

Én pár évvel idősebb vagyok (92es gyártmány) és én olyan környezetben nőttem fel, ahol azt láttam, hogy örülj, hogy van munkád, örülj, hogy kapsz érte pénzt. Ha rád nyomnak egy csomó munkát a vezetők semmi plusz pénzért, annak is örülj és csináld meg, ne reklamálj, nincs miért. És sokáig komolyan azt hittem, hogy ez tök normális. Voltak évek, amikor a költségvetés elkészítésének időszakában csak 3-4 óra alvásra jártam haza...

Mivel sok helyen és voltam a legfiatalabb kollega, évekig nem találkoztam más mentalitással. Ahogy idősödtem és lett 1-2 fiatalabb munkatárs, aki ledolgozta a magáét becsületesen, de utána fogta magát és haza ment a munkaidő leteltével, nem csinált plusz munkát fizetés nélkül, először én is megharagudtam rájuk (na a nevelést nehéz levetkőzni). Aztán már mikor a házasságom is kezdte megsínyleni a magánéletem kb hiányát, azért én is elgondolkoztam, hogy lehet ők csinálják jól. Egy idő után eljutottam oda, hogy bakker ember vagyok, nem robot vagy rabszolga Nekem is lehetnek igényeim. Meg magánéletem. Azóta próbálom én is jobban megtalálni az egyensúlyt, bár néha még mindig nehéz levetkőzni a sok éves megszokásokat.

De igen, vannak olyanok is, akik szó szerint semmi munkáért is elvárják a fizetést. Alanyi jogon, mert ők alkalmazva vannak. Ha dolgozni is kell, akkor azért fizessenek plusz pénzt. De ez nem csak a fiatalokra jellemző, nálam idősebb emberrel is találkoztam már, aki így gondolta. Ők nem sokáig dolgoztak ott.

De úgy vélem, nincs azzal gond, ha valaki tisztességesen ledolgozza a napi 8 óráját ezután igénye van a magánéletre, vagy elvárja, hogy ha pluszmunka van, akkor azt a béren is lássa.

Mi tömegesen rúgjuk ki őket, úgy szoktuk felveszünk 5-6 ot aztán reménykedünk van közte egy aki maradhat.

Nyomtató ha kifogy meg kell fogni egy marék papírt és beletenni, újaknak nem szokott sikerülni.

Ezek elhangzott kifogások:

-ez túl bonyolult (ajtó kinyit, papír betesz, ajtó visszacsuk, ezerszer megmutattam)

-munkaszerződésben nincs szó fizikai munkáról

-letörik a műkörme (igen, tényleg elhangzott)

-elavult technológia, küldjünk inkább emailt

-nincs kedve

-nem mert zavarja a nyomtatás közbeni búgás

-erre külön embert kéne felvenni

-ez nem elég zöld, nem akarja bántani a fákat

Katona Dius, amit leírtál, az kulcs. Az x generációs embereknél ugyanis ez volt az alap.

Adott a 20 éves x generációs, szénné hajtja magát, mindenhol a maximum+10%-ot véve minimumnak, közben szó nélkül elviseli az összes munkahelyi megaláztatást, amit a főnökeitől kap. Gyűlöli, hogy így bánnak vele, de úgy gondolja, hogy ezt neki bírnia KELL.

Később sokat gondolkodik, hogy talán mégsem lett volna muszáj mindent megoldani; talán ha időnként nemet mondott volna, több ideje jutott volna magára, a családjára, az egészségére.

És itt jön a lényeg: bizony szeretné, ha a gyereke nem követné el ugyanezt a hibát. Úgyhogy ő már arra neveli a gyerekeit, hogy figyeljenek magukra, álljanak ki magukért, ne dolgozzák halálra magukat a semmiért. És a Z generációsok pontosan ezt képviselik.

Csak aztán az 50 éves x generációs vezetőként találkozik ugyanazzal a generációval, akik kikérik maguknak az utasítgatást, hallani sem akarnak túlóráról, a semmiért is jó bért követelnek.

Így leszel jó cégvezető. Csak a pénz kell neki. Magukra ismernek, és félnek.

X generációs cégvezető sokkal lustább és pofátlanabb lenne, ha ma lenne fiatal az összes tapasztalatával