Introvertáltak és zárkózott természetűek! Volt már munkahelyen konfliktusotok abból, hogy nem akartatok beszélgetni a kollégákkal?

Nem csak Neked szólt a kérdésfelvetésem Kedves Kérdező, hanem annak a 2-3 válaszolónak is, aki erre rákapott. Épp erre utaltam a válaszomban, amit Te is hangsúlyozol, hogy nem erről szólt a kérdés, de másik két-három válaszoló több hozzászólásában is fontosnak tartotta ezt hangsúlyozni, kérdem én minek? Ha minden olyan jól megy, akkor miért keresik a külföldön élő magyarok egymás közösségét és miért van szükségük támogatásra a kiköltözés jogosságának megerősítését illetően?

Másfelől az emberek mindenhol csak emberek, akik hajlamosak a csoportképződésre és bizony a "pletykálkodásra" is - ezek általános pszichés igények. Az, hogy Titeket külföldiként ezekbe nem vonnak be, nem biztos, hogy jót jelent, csak nem zavar benneteket, hogy a munkahelyi közösség peremén álltok.

Számomra a kérdésed inkább arra jó példa, hogy hogyan lehet általános, esetlegesen negatív emberi jellemzőket az elhagyott ország lakosaira szűkítve alkalmazni, hogy ezzel a saját korábbi döntésünket jobban alátámasszuk. És akkor visszatérek a korábbi, költői kérdésemhez: Ha külföldön minden olyan jó, miért van szükségetek egymástól külső megerősítésre?

Volt, éppen tegnap. Az előző munkahelyemről kérdezett egy srác, de igazából már nem először. Kérdeztem tőle, hogy minek kérdez, ha pár nappal később felteszi ugyan azt a kérdést? Ekkor kiakadt, hogy velem nem lehet beszélgetni semmiről. Mondtam, hogy igazából lehet, sőt viccelődni is, de nekem nagyon szarkasztikus a humorom, ezért inkább kussban maradok.

Pont az előző helyen volt egy csaj, akin láttam, hogy nagyon veszi az ilyen poénokat, így csatlakoztam. Jókat nevettünk, aztán sírás lett a vége mégis.

Miután táptalajt adtál ennek valószínűleg felhoztad volna akkor is, ha nem "segít rá" más.

Amit alkalmazol jelen esetben, az egy egyszerű kognitív torzítás, téves címkézés - a filozofáláshoz semmi köze.

Én nem vagyok benne biztos,hogy introvertált vagyok.

Inkább akkor zárkózott, de ez a megnevezés már régen is zavart. Egészen kiskoromba mar bezártam, mert úgy itéltem el jobb egyedül elszigetelődtem már óviban és az otthoni bántások hatására.

De nem adtam fel a barát szerzést nagyon vágytam rá, hogy legyen egy kis barátom.

Mai napig ez jellemzi az életem, hogy nyitni akarok talán kicsit nyitok aztán bezárok ha olyat tapasztalok vagy előjönnek azok a gondolatok, hogy nem vagyok biztonságban.

Ez nem egészséges vívom akis magam harcát amihez segítség is kellenne de pont olyan nehéz meglépni azt a segítség kérést is ezzel a működéssel és a sok félelemmel(már voltam pszchiológusnál suliban).

Könyveket olvasok meditálok szorongásomat is próbálom oldani. A gondolataimat átkeretezem ezzel nyugtatom is magam. Olvasok most meg a társadalmi közösségi szocializációról, mert nem könnyű beilleszkedni úgy hogy valahol mélyen megvetem. Asszertív kommunikációról is olvastam ami azért jó néhány helyzetben segített. Próbálok nyitni nyitottabb lenni és elfogadni es megerteni az hogy miszerint működik az életünk közöséggben (bár attól a résztől még messze járok a könyvembe :D). Szóval próbálok tenni érte.

Volt hogy azért rúgtak ki helyeztek át annak ellenére ,hogy munkámat rendesen végzem.

"A kérdésemben egy szóval sem reflektálok arra, hogy csak Magyarországra gondolok."

És szerinted egy magyar fórumon nem egyértelmű, hogy Magyarországra gondolsz? Nem is kellett külön reflektálnod semmire.

"Az ember ösztönösen viszonyít, akaratlanul is összehasonlítja a kinti dolgokat az otthoniakkal."

Igen, én is ezt írtam, kiegészítve azzal, hogy természetszerűen torzít, mert az emberi elme így működik. Te finomabban fogalmaztál, azt írtad elfogadják, hogy csak dolgozni szeretnél, a többiek viszont - más hangnemben - ugyancsak azt erősítik meg, hogy nyugati országokban a munkahelyeken nem alakulnak ki egy közösségen belül kisebb csoportok, az emberek nem beszélhetik ki egymást. Erre írtam én, hogy ez ellentmond a nyugat-európai ember természetének és a téves címkézés klasszikus példája (csak a magyarok lehetnek rosszindulatúak és pletykásak!) Ezt nem feltétlenül azért írják, mert itthon "elegük lett az átlag magyar munkahelyi mentalitásból", hanem mert így tudják (ön)igazolni a korábbi döntésüket. A kérdésedre érkező válaszok ezen része ezért szerintem nem reprezentatív, legalábbis nem abban a migráció motivációs értelemben, ahogy Te gondolod.