Miért olyan érthetetlen és ostoba sok ember az álláshirdetéseknél ?

Ez egy remek szűrő is arra, hogy kit ne hívjanak be interjúra.

De én is sokszor látom és szinte ijesztő, hogy mennyi életképtelen ember van. És nem csak a 8 általános vagy az alatti kategóriában.

Akit érdekel valóban és van olyan értelmes, az jelentkezik a megadott lehetőségeken. A többit nem igen veszik számításba, szóval ezen kár idegesíteni magad.

Ilyenné fajult a mai világ. Nézd meg az egész rendszert, mindent.

Én is rendszeresen találkozok olyan önéletrajzokkal, hogy csak pislogok. Könyvtárban dolgozok könyvelőként. Pont nemrég egy kolléga nyugdíjba vonulása miatt kerestünk új diplomás könyvtárost. Fel volt tüntetve a hirdetésben az elvárt végzettség. Egy szál érettségistől a heggesztőig (!) jelentkezett sok ember.

Én meg pislogtam, mint hal a szatyorban, hogy dehát leírtuk, hogy könytárszakos diplomás embert keresünk...

Azt is szeretem, mikor önéletrajz címen beküldik az élettörténetüket.

Kedvencem volt előző munkahelyemen: cím önéletrajz.

Kedves Munkáltató! Nagyon szeretném a munkát, mert anyósommal élek, kisgyermekemet nevelem, szeretnék elhelyezkedni, mert kevés a pénz.

XY.

Ez volt az önéletrajz.

Hozzászoktatták a hirdető munkáltatók őket ahhoz, hogy egy hirdetés, fél fizetés, öt munkakör! -Valamelyiket csak bele lehet illeszteni a lehetetlen kitételekbe! Már az interjúztatás is egy teljesen felesleges alázás!

Felesleges azért szívatni az embereket és könyékig matatni a múltjukban, jelenükben, hogy x összegért elvégezzenek munkafeladatokat. Az meg nyilvánvaló, hogy nem engednek egy szeszegeret egy atomerőmű vezérlőpultjához, hogy kedvére morzézzon a gombjain.

A. Képes valaki elvégezni az általa megpályázott munkát.

B. Nem képes elvégezni az általa megpályázott munkát.

Nem kell egy állás pályázatot széttudományoskodni olyan szinten, mint ahogyan az a jelenben divatos! A megrendelők meg kajálják a szélhámosságot!

Saját példa:

Váltanom kellett, munkát kerestem, benéztem egy kereskedelmi vállalathoz, mert láttam egy olyan állást meghirdetve a bejáratánál, amelyben el tudtam volna képzelni a jövőmet. Odabent kiderült, hogy érettségihez kötötték a munkakör betöltését, de látott valamit a szememben a leendő főnökasszonyom és kaptam egy esélyt. Betanultam az egyik legjobbtól három-négy hónap alatt, mialatt kaptunk szúrópróbaszerű ellenőrzéseket is. Mire végeztünk a betanulási szakasszal, nagyképűség nélkül állíthatom, hogy a rendelkezésre álló emberek körül a második legjobbá váltam, - egy másik férfit és engem kértek mindenhová dolgozni, amíg volt választék, mert hatékonyak voltunk és nem volt jellemző ránk a hibázás. Azóta már feledésbe merültek olyan - egyébként alapvetőként számító - fogalmak, mint munkabírás, rátermettség, tisztesség, precizitás. Most csak az a lényeg, hogy droidként termeld a pénzt és felvállald, hogy elvtelenül feláldozod a magánéletedet is a "lojalitás" oltárán. Nem kicsit alakult át a világ - és nem az előnyére!

Egy kis off:

Az sem teljesen világos, hogy 2024-ben Magyarországon mit tartanak a munkáltatók "jó" önéletrajznak!

Mennyi az esélye egy olyan embernek, akit - mondjuk - 15 év után tesznek egyik napról a másikra utcára - mert "csak"?

A jelen állás szerint nulla és nem jellemző, hogy segítenek egy ilyen megírásában bárkinek is, bárhonnan!

Amikor utoljára kellett önéletrajzot írnom, az nem munkaköri tudományoskodásról szólt és elfogadták! Érdekes, nem?