Introvertáltként, rossz kommunikációs képességekkel milyen munka és végzettség lenne megfelelő?

A biztonsági őrt nem tudom miért írjátok!

Oda pont határozott, nem mimóza embereket vesznek fel.

A biztonságért felel, te jól kell kezelnie esetleges helyzeteket.

Aki nem tud kommunikálni, azt ilyen helyre nem veszik fel.

Esetleg portás.

Egy introvertált emberből nehezen lesz rambo, ha cselekedni kell!

Azért írják, mert vannak olyan helyek, ahol őrként nem sok dolgod lesz.

Nyílván ne menjen el tescoba napi 14 órába álldogálni, mert ott rendszeresen konfrontálódni meg hadakozni kell majd a nem éppen magas szellemi szintet képviselő emberkékkel. Ugyanakkor ha objektumba megy, vagy pl telephely, irodaház, akár hotel, ott nem fogja annyi impulzus érni és összességében kevesebbet kell majd kommunikálnia, mintha pl eladónak menne.

Vagy vagyonőri végzettségem, szóval tudom milyen. Valóban annyi, hogy nem szabad korrupt helyre menni, vannak normálisabb cégek is.

A mimóza meg az introvertált nem ugyanaz.

Az introvertált ember nem szinonimája a szerencsétlennek.

#23

Persze, de mivel rosszak a kommunikációs képességei, így gyanítom nem egy határozott alkatról van szó!

"Oda pont határozott, nem mimóza embereket vesznek fel.

A biztonságért felel, te jól kell kezelnie esetleges helyzeteket."

Azért nézd meg kik "őrködnek" az Auchanban. Papikák csoszognak a soron, alig tudnak menni. A fiatalok meg nyomkodják a telefonjukat, fel se néznek, bőven elég nekik ha rájuk szól a diszpécser! :)

"Az introvertált ember nem szinonimája a szerencsétlennek."

Csendes gyilkos! :)

"Az hogy introvertált vagy meg marhára nem azt jelenti, hogy nem tudsz vagy nem szeretsz beszélgetni."

Pontosan. Agyamra megy már az introvertáltság túlmisztifikálása. Az introvertált személyiség annyit jelent, hogy fáraszt a nagy társaság, és az egyedül végzett cselekvések hoznak egyensúlyba. Szemben az extrovertáltakkal, akiket a társaság energizál, és a magány fáraszt.

Ha valaki már állást is úgy keres, hogy ne kelljen emberekkel interakcióba lépni, annak kb annyi köze van az introverzióhoz, mint a rossz családi háttérnek az alkoholizmushoz: kaptál amit kaptál, de hogy mit csináltál vele, az már rajtad is áll.

Lehet lepontozgatni, meg átlag magyarozgatni, de az a helyzet, hogy IT-ban dolgozom, és az iroda dudig van introvertált emberekkel, akik előadásokat tartanak, meetingeken szerepelnek, és intenzív csapatmunkában végzik a dolgukat. És jól csinálják. Az introvertáltságuk kb abban jelenik meg, hogy gyakrabban mennek HO-ba, többször bújnak ki sörözésekből (sok nekik ennyi társaság), oda kell figyelnünk, hogy csendesebb legyen az iroda, stb.

De kiválóan tudnak kommunikálni.

"a magyarországi munkahelyek többségén, ha egy munkakörben együtt kell másokkal dolgozni, ott nem igazán fogadják el azt, ha valaki csöndesebb, és szinte csak a munka kapcsán szólal meg"

Hát nem tudom, hogy te hány munkahelyen dolgoztál, hogy ezt így kijelented, de sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudlak. Az én nem reprezentatív tapasztalatom, hogy ez leginkább az egymás nem értéséből fakad.

Nekem nagyon tanulságos volt, amikor egy az egyik huszonéves kolléga folyamatosan skippelte a csapatos programokat. Természetesen nem lehetett elvárni, hogy munkaidőn kívül eljöjjön, de a többiek szerették volna bevonni, és bárhogy próbálkoztak nyitni felé, lepattantak, és nem kaptak válaszokat, csak kifogásokat, vagy passzív-agresszív elzárkózást, és ez kezdett feszültségforrássá válni a csapatban.

Végül a srác kibökte, hogy basszus senkivel nincs neki semmi baja, de neki napi 8 óra irodai munka után rohadt sok még elmenni bulizni is. Teljesen lemerül ilyenkor szociálisan, és egyedüllétre van szüksége. Ez a két mondat teljesen átrendezte mindenki fejében a történetet, és a teljes probléma szűnt meg létezni.

Én nem mondom, hogy ilyen egyszerű, de szerintem sok esetben segítene, ha az illető transzparenssé tenné, hogy neki más a tűrőképessége szociálisan. Ha nem teszi, akkor a többiek elkezdenek magukból kiindulni, és jön a sértődés-