Jobb, hogy nem én leszek a saját gyerekem óvó nénije?
Sziasztok.
2 éve jelentkeztem a faluba óvó néninek, ahol lakunk, de nem vettek fel, mert a nyugdíjas vezető hozott magával egy nőt és azt mondta csak akkor jön vissza, ha kollégája is jöhet. Én nagyon szerettem volna helyben dolgozni, mert szeretem a falut, szerettem volna látni a gyerekeket az utcákon, akikkel foglalkozom az oviban, nekem ez hatalmas szívfájdalmam. Az óvó néni most gyesen van, aki majd a vezető lesz a nyugdíjas helyére. Ő egy nagyon aranyos nő, jó lett volna vele dolgozni, még hozzá szembe szomszédok vagyunk..
Nehezen tudom el fogadni a helyzetet, hogy lehettem volna a saját gyermekem óvónője is, ahogy a szembe szomszéd is.
Közben sokat gondolkoztam ezen és mivel dolgoztam már óvodában tudom, hogy van nehézség is benne. Pl. Hogy ne ülj le simogatni elsőként a saját gyereked, hogy ne ülj le ahhoz az asztalhoz ebédelni, a gyerekre ez milyen hatással van. Jöhet ki jól is meg nem is. Lehet becsesebb lennék, ha vége az ovinak és végre találkozhat anyával.
Csak ha majd egyszer visszamegyek dolgozni félek sokszor lesz bennem olyan érzés, hogy most a saját gyermekemmel is lehetnék, ahogy a szembe szomszéd is.
Nagyon szívesen fogadnám a véleményeteket, hogy ez a rossz érzés elmúljon bennem, hiszen ezen már kár aggódnom, valószínűleg itt már sose lehetek óvónő, mert akit hozott magával a nyugdíjas kb. 35 éves, aki meg gyesen van vezető ő is 32 körül van. :)
Akit a nyugdíjas hozott az azonban nagyon nem szimpatikus nekem külsőre. Mikor látom, hogy sétálnak a gyerekekkel ő hátul kullog es dohányzik, borzasztó ez szerintem..
"Diplomám van, két évet dolgoztam eddig óvónőként ezért nyilván tudom, hogy milyen hàtrányai lennének."
Akkor mi a kerdes? Semmi előnye nem lenne, csak és kizárólag hatranyai
Édesanyám egyedül nevelt. Tanító volt.
Az ő iskolájába, osztályába jártam közlekedési és egyéb okok miatt.
Nem volt jó, mert tőlem tízszer többet követelt az ötösért, mint mástól, nehogy elfogultsággal vádolják.
Nem kell ősszetörnie a lelkének! Micsoda hülyeség ez?!
Magabiztosan önállósodnia kell, meg kell tanulnia közösségben mozogni, létezni, kapcsolatot teremteni, feltalálnia magát. Meg kell tanulnia, hogy nincs mindig mellette anya, apa.
De amit tanítottak, az működik.
Millió példát hallottam már olyanra, hogy a pedagógus a saját gyerekével kerül össze. Olyan is volt, hogy az ofője volt a gyereknek. Ez utóbbi a családunkban is előfordult.
Kisebb településeken minden évfolyamban egy darab osztály van, ahol az osztálylétszám is csoda ha eléri a huszat úgy, hogy az iskolások nem csak helyiek, hanem 2-3 másik településről is. Ergo van összesen 8 db osztály. Ha az elmúlt 8 év mindegyikében sikerült elindítani az elsőt, mert megvolt tanévkezdésre a minimum létszám, amivel elindulhat az első.
Számoljunk azzal is, hogy a tanárikar ritkul, ezért úgy kell odakönyörögni a tanárokat, sok helyen már felveszik azt is, akinek van egy feje, csak hogy tanárhiány ne legyen.
Ilyen helyen nem nagyon megoldható, hogy Klári nénit kiveszik az elsőből, mert a fia, Lalika lenne a tanítványa. Kit raknának be helyette? A büfést? A harmadik osztályos tanítónénit, akinek a tanítványai már összeszoktak vele?
Oviban úgyszintén, ha nincs elegendő csoport vagy a másik csoport nem alkalmas a gyereknek, nincs mese.
Az egy dolog, hogy az óvónő/tanárnő korrekt és professzionális vagy annyira instabil, mint a kérdező... Ám hogy ez a gyereknek milyen, az a gyerek személyiségétől függ.
Láttam már kamasz gyereket azért szenvedi, mert az apja náluk tanított, az osztályát is tanította. Holott a kutya nem szólt neki ezért és az apja sosem bánt vele óra alatt úgy mint a fiával.
Láttam pozitív példát is, ahol a gyerek imádta, hogy az anyja ott van.
A rokonom akinek az anyja volt az ofője sem bánta, a tanárnő elég szigorú, de korrekt volt és a fiát is egy átlagis tanítványként kezelte.
Ami engem illet, nekem valóra vált álom lett volna, ovi és negyedik között, ha Anyám ott van, ötödiktől felfele már inkább kellemetlen lett volna, mert szerettem őt, csak már kellett az az x óra tőle és a családtól külön.
Ha ennyire zavar, hogy a szembe szomszéd lenne az óvónénije, akkor vidd őt is abba az intézménybe, ahovte mész majd dolgozni, viszont tényleg ne abba a csoportba, ahol te leszel.
Kell a gyermekednek óvónéni is meg anyuka is külön-külön.
Egyetértek. Ezen most én is agyalok, hogy szívesen vinnem magammal, bár örülnék annak is, ha a falusi gyerekekkel is szívesen játszana. Viszont a féltékenységem teljesen alaptalan a szembe szomszéd óvó néni felé. Hisz, mint óvónő tudom, hogy inkább legyen egy olyan óvó néni, akit a gyerek még sajàt anyjának is elfogadná és szeresse és az jó, hogy gyakran látja is, hisz biztos lehet majd vele beszélni erről. Mint egy olyan, aki csúnyán beszél, kiabál vagy egy szót se szól hozzá, mert nem jut idő a gyerekemre.
Csak szimplán zavar a tudat, hogy annó jelentkeztem az állásra, csak nem engem vettek fel és lehettem volna én is helyben es a gyerekem óvó nénije, nem mellesleg kózel lett volna a társam, akivel így könnyebb a kommunikáció.
Azonban faluban lakunk, ahol igen sokfélék az emberek, lehet nem lett volna egyszerű,ha valakivel konfliktus alakul ki bármi miatt és egy életen át látni őt.
Jól látod a dolgokat.
Egyszer anyukám azt mondta nekem: a Jóisten bölcsessége mindenben ott van.
Te csak bízz abban hogy minden rendben lesz és úgy is lesz.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!