Megéri az a munkahely ahol 12h elteltével érsz haza reggeli keléstől számítva?

Én meg azt nem értem, miért hoztuk magunkkal ezt a generaciós torzítást, hogy ez a normális és ez a felnőtt élet.

Kinek mi a nézőpontja.

Keléstől? Hát ez egy nagyon is jó szitu!!!

A legtöbb cég manapság 1 óra ebédidőt hozzárak a munkaidőhöz,vagyis az a 8 óra eleve 9. Marad még 3 óra... Az csúcs lenne, mert az vagy azt jelentené, hogy csúcskategóriás lett a tömegközlekedés, vagy azt, hogy egy köpésre lakom...

Ha előző este összekészítettem a ruhám, cuccum, akkor reggelizést kihagyva képes vagyok 5 perc alatt elkészülni. Biciklivel 15 perc a vonatig. Ha a vonat nem késik, 1 óra a vonatozás (mondom HA nem késik). Kelenföldtől a munkahelyem 30 perc, ha minden időben jön, legtöbbször inkább 40-45 perc. Haza minden ugyanennyi, és akkor még boltba se mentem be, hogy vegyék valami harapnivalót, szóval az is a szabadidőm terhére megy. Lássuk, ez összesen minimum 3:35 perc, legjobb helyzetben is 35 perccel többet vagyok naponta "munkában, mint te.

Rosszabb/életszerűbb esetben:

Kelés után kell 30 perc elkészülni, és hogy reggelizzem is pár falatot.

A bringát féltem az állomáson hagyni, ezért gyalog 30 perc. Vonat ha nem késik, 1 óra, BKK ha lassú 45 perc. Munka előtt vagy után beugrok egy útba eső boltba kaját venni, az is átlag 30 perc.

Add össze! 5:30 ,plusz a 8 de ebédidővel inkább 9 óra melóban, az keléstől 13,5-14,5 óra.

Szóval az álomvilágbéli 12 órát köszönöm aláírnám!

Pontosan ugyanilyen helyzetben vagyok. Mintha én írtam volna ki a kérdést.

Az első válaszoló kérdéseire válaszolva, valószínűleg meg fogom tudni oldani a feladatokat, ha lesz elég gyakorlatom, nem szeretném ezt a feladatot csinálni, nem tudom megéri-e anyagilag. Ezek alapján már nem kéne ott dolgoznom, csak nem tudom, hogy van-e másik lehetőség. Ha ezt most itt hagyom lehet soha nem tudok munkát találni.

Dühítő az, hogy amit 8 óra munkának mondanak, az valójábn 12 óra és a teljes munkába járási költséget sem fizetik ki. Még ha nincs is mást tennem, a korán kelés miatt így is fárasztó. Nagyon sokat hallom, hogy hát ilyen az élet meg hogy a fiatalabb generáció el volt kényeztetve, ezért nem bírja a munkát. De vajon tényleg így van ez? Tényleg nem kéne jobb lehetőségre szamítani és azok után kutatni vagy pedig ez csak az elő generáció berögződése, amit nem tud levetni magáról? Az a baj, hogy ezt a kérdést sem merem feltenni, mert belémnevelték azt a felelmet, hogy semmi más út sincs, ha most kilépnék, csak a munkanelküliség, a hajléktalanság és a tarsadalomból való kitaszitottság marad magam után. Tenyleg nem tudom így van-e. Vagy pedig a cégek csak kihasznalják ezt a dolgozóik kifacsarására, ami ellen közdenünk kéne?

Attól függ mennyi a fizetés és van-e jobb.

Pár év alatt meguntam a napi 3-4 óra utazást és közelebb költöztem.