Hiperérzékenyek, mennyire számítotok balhésnak a munkahelyeteken?

Az én munkahelyemen ki sem derülne, hogy ki hiperérzékeny, ki nem az, mert nem egy abuzáló környezet. Ennyi a titok nyitja.

Aljas, minden hájjal megkent emberek ellen ha elkezdesz harcolni, akkor persze te leszel a "hiperérzékeny". Egy kulturált környezetben nem vagy ilyen szerepre kényszerítve.

Én a "másik oldalról" tudok csak nyilatkozni, gyerekként nagyon érzékeny voltam, de idővel kiölték belőlem, szóval mostanra már eljutottam oda, hogy bizony van az a szituáció, amikor a magukat hiperérzékenynek tartó emberek (mert nem lesz mindenki ténylegesen az, aki ezt állítja magáról, bizony vannak olyanok jócskán, akik visszaélnek ezzel a címkével, és csak a felelősséget hárítják el maguktól) társasága terhessé válik. Olyan, mintha mindig tojáshéjakon kéne lépkedned a környezetükben, mert sosem tudod, hogy éppen min sértődnek meg, minden jó szándékod ellenére. Ha már kicsit más hangsúllyal mondasz valamit, mert pl. feszült vagy egy határidős munka miatt, akkor már megy a sértődés és az istennek sem lehet őket kiengesztelni, akár napokig megy a haragszom-rád. Mint az oviban. Csakhogy ezt egy munkahelyen, ahol együtt kell dolgozni több feladaton is nem lehet eljátszani. Egyszerűen idegőrlő és rettenetesen leszívja az energiáját a többieknek, ha folyton pátyolgatni kell valaki lelkét, amikor teljesíteni kéne. Persze ez lehet csak sima játszmázás is, aminek a fedősztorija a hiperérzékenység, de valahogy nyugis, együttműködő embertől még nem hallottam, hogy így hivatkozna magára.

Persze az is lehet, hogy az esetek, akikkel találkoztam munkában töltött éveim során valójában mind imposztorok voltak, de jellemzően a fentiekben vázoltakhoz hasonló forgatókönyvek zajlottak le a különböző munkahelyeken, ahol önvallomás alapján ilyen típusú ember volt a csapat része.

Én őszintén nem tudom, hogy ezt hogyan lehetne sem külső szemlélőként, sem elszenvedőként jól kezelni, de az biztos, hogy ez így senkinek sem jó.

#14 Én amondó vagyok, hogy ha valaki szélsőséges viselkedést tanúsít bármivel kapcsolatban, akkor a probléma MINDIG az adott személlyel van, nem a környezetével.

Ugye a legtöbb ember átlagos, tehát átlagos érzékenységű.

Ha valaki TÚLérzékeny, azon neki kell dolgozni, hogy az átlagoshoz közelebb kerüljön, nem várhatja el mindenki mástól, hogy hozzá idomuljon.Az ilyen hozzáállás teljesen infantilis.Egyébként sokszor ez jellemző is a túlérzékeny emberekre.

Nyilván azt sem fogadná el senki, ha valaki túl agresszív személyként aposztrofálva magát azt várná a környezetétől, hogy alkalmazkodjanak az ő dühkitöréseihez és ne provokálja őt senki, mert ha provokálják, akkor véletlenül ököllel arcon talál ütni, vagy összetöri a telefonod mérgében.Ugye, hát ezt sem nagyon tolerálnák azért semmilyen közösségben, és ott is a szélsőséges viselkedésű embernek kéne igazodni az átlaghoz, nem fordítva.

Bravó 11-es! A lényeget írtad le. Ennyi.

A bullying-király hozzászólóknak köszönjük, hogy elmondták azért lettek ilyenek, mert gyerekként kiölték belőlük az emberséget. Sajnálom.

Bullying-király hozzászólók...Jézus ereje, de szánalmas vagy.Igen, meg sorozatgyilkos is itt mindenki, aki nem adja alá a lovat minden infantilis ideggyenge embernek.

Aki ideggyenge, annak egy hasznos tanácsot lehet adni: legyen ellenállóbb, egészséges, átlagos.

A túlérzékenység az sem nem normális, sem nem egészséges, sem nem erényes állapot.Aki ebben a beteges tévképzetben másokat megerősít, pont, hogy ő a gonosz, aki szenvedésre predesztinálja ezeket a szerencsétlen ideggyengéket.

Ja, még egy hasznos, gyakorlati tanácsot tudnék adni erre a túlérzékenységi problémára.

Minden személyiség típusnak nem felel meg minden munkahely.

Aki tudja magáról, hogy túlérzékeny és már attól szívgörcsöt kap, ha csúnyán néznek rá, az ne vállaljon olyan munkát, ahol magas stressztűrés, versenyszellem és alkalmazkodóképesség szükséges.

Az ilyen emberek ne akarjanak politikusok, ügyvédek, orvosok, rendőrök, katonák, tűzoltók, mentőtisztek, kommandósok, főnökök, üzletemberek, vállalkozók lenni, mert az ilyesmi nagyon nem az ő pályájuk.

Menjenek el olyan munkahelyre, ahol kicsi a felelősség, kiszámótható a munkakörnyezet, nem kell versengeni, a munkából adódó stressz alacsony.

A rosszul választott, személyiséghez nem passzoló munka teljesen kicsinál idegileg egy arra alkalmatlan embert.Még akkor is, ha egyébként szellemileg képesek lennének ellátni az adott munkát.

#19 "együtt jár az empatikusság és a lelkiismeretesség is."

Nem, nem feltétlenül jár vele együtt.Létezik nárcisztikus hiperérzékenység is.Gratulálok, ha te ezeket az embereket többre tartod mindenki másnál.