Hiperérzékenyek, mennyire számítotok balhésnak a munkahelyeteken?

Van egy olyan mondás, hogy a magánéletet nem szabad bevinni a munkahelyre. Ennek egy jó oka van és ebbe a társas kapcsolatainkra való hajlamunk is vonatkozik, mégpedig a csapatmunka miatt.

Nehéz olyannal egy csapatban dolgozik, aki mindenen felkapja a vizet. A csapatmunkának gördülékenynek kell lennie és elég sokat hátráltatja a folyamatot, ha valaki a hangulata szerint van bent, ha valaki felkapja a vizet vagy például 5 helyett már 3-kor lelép, mert ő neki az egészségi állapotára is kihatott egy konfliktus.

Ráadásul a közeg sem mindegy. Más hangulata egy egész csapatra is átragadhat.

Ráadásul nagyban befolyásolja az előrejutást is. Olyan helyeken, ahol nem csókos módon megy a főnökké kinevezés, hanem tudás, tehetség, vezetőképesség alapján, ott bizony nem fognak egy hiperérzékenyt alkalmasnak gondolni.

A hiperérzékenyek pont nem szoktak "balhésak" lenni, nem ők állnak bele a másik emberbe..

"kellett emiatt munkahelyet váltanotok?" Igen, eddig négyszer mondtam fel seggfej kollégák miatt, ha a következő helyen is el akarnak majd taposni, arra jutottam, nincs más lehetőségem, minthogy a szakmáimat félredobom és elmegyek takarítónak, ahol nem kell elviselnem, hogy egyesek ki akarnak csinálni csupán azért, mert nem veszek részt az undorító intrikáikban, vagy mert nem válok önként egyes velem azonos beosztásúak lábtörlőivé, csak hogy ők felsőbbrendűnek érezhessék magukat nálam, mert otthon nem kapnak elég elismerést, és ezért a kollégáik csicskításával akarnak kompenzálni, hogy valakinek érezzék magukat.

"Vagy el tudjátok magatokat így is fogadtatni?" A normális, a frusztrációit nem a munkahelyén kiélő emberekkel igen, azokkal, akik képtelenek korrekten viselkedni egy velük egyenrangú emberrel, nem, és ők rendre ki is akarnak túrni, és ezek miatt nem is tudok sehol megállapodni.

#3 El vagy tájolódva.Minden munkahelyen lehet intrika, az alacsony végzettségű emberek közt, gyárakban, még gyakoribb.

A takarítói állásnál is van ilyen.

Egyik szomszédasszonyom egy multinál volt takarító, ott is van kinevezett "kisfőnök" takarító.Ki is marta a munkából a szomszédasszonyt, mert ő nem volt hajlandó neki csicskáskodni, nyalizni.

Ráadásul a takarítókat nem csak a saját munkatársai, de sokan mások is lenézik és megalázzák napi szinten.

A saját érdekedben mondom, hogy erősödj meg egy kicsit, mert örökre ez lesz, ha nem állsz a sarkadra.Mindenhol kikezdik azt, akin látják, hogy gyenge.Ez egyébként nem is erény, ne gondold annak.Nem élheted le úgy az életed, hogy állandóan menekülsz.

Amúgy meg én hányszor hallottam a hiperérzékeny ismerősömtől, amikor ez kijött rajta, hogy ő okos és igazából jó ember és mindig csak a másikkal van a gond és így nehéz, hogy őt mindenki leamortizálja. Ha valaki folyamatosan a fenekét nyalta és leste minden óhaját és a túldramatizálása mellett kiállt, az oké volt, ha valakinek a cselekedetébe valamit belelátott, az már egy rossz ember volt.

Én hányszor hallottam, hogy apróságok miatt, amik valószínűleg nem is úgy történtek, hogy mindenki hülye, csak ő nem, mert ő az áldozat.

Ha egyszer mégis belátta, hogy ő valamit hibázott, akkor persze neki meg kellett bocsátani, mert ha haragudtál, rossz ember voltál vagy csak buta, hpgy nem érted őt, de ha más sértette meg valamivel ami sértés se volt, akkor ment a dráma...

Inkább ezen kéne elgondolkodni.

Ha olyan helyen vagy, ahol nem tolerálják az érzékenységed, azok az emberek buták? Kb ezek a fent említett párbeszédek jutottak az eszembe, amiket a szóban forgó ismerőseimmel folytattam.

Nagyon, de nem az érzékenység miatt. Inkább amiatt, mert nem tolerálom a tiszteletlenséget és igazságtalanságot, s azt ha nem egyenlőként kezelnek. Emellett nincs bennem félelem, merek kérdezni és visszaszólni.

Úgy vagyok balhés, hogy a kollegák minden helyen úgy vannak velem, hogy bár ők is olyan tökösek lennének. Pedig én cuki vagyok és csendes.

#2-es "Olyan helyeken, ahol nem csókos módon megy a főnökké kinevezés, hanem tudás, tehetség, vezetőképesség alapján"

Hol van ilyen hely????

Van egy olyan mondás, hogy akkor mondja rád valaki, hogy túlérzékeny vagy, ha nem akar felelősséget vállalni a reakciódért, miután szemétkedik veled.