Ha azt érzem, hogy ügyetlen vagyok a munkámban, akkor mondjak fel?

Kérdés, hogy mi a célod. Ha pénzt keresni csak, akkor nincs gond.

Ha szeretnél azon a területen kiteljesedni, akkor érdemes átgondolni, tudnál-e fejlődni.

Nem sok minden derül ki a kérdésedből, pedig a részleteken nagyon sok múlik. Csak te érzed úgy, hogy nem fejlődsz, neked megy legrosszabban, ez egy szubjektív érzés, lehet, hogy csak a fejedben van valamilyen önértékelési zavar miatt (pl. maximalizmus, önbizalom hiány, imposztor szindróma, kisebbségi érzések, kognitív torzítások), vagy vannak objektív, külső visszajelzések is, amik tényszerű(bb)en igazolják, hogy tényleg gond lehet a tudásoddal, munkáddal, fejlődési tempóddal?

Ha te vagy a kollégák közül a legfrissebben érkezett, legfiatalabb, stb. akkor természetes, hogy nekik nagyobb tapasztalatuk van, mint neked. Aki akár 10-20 éve csinálja azt, amit te 10 hónapja, az nyilván mindig többet fog tudni róla nálad.

Az, hogy csak ostorozod magad és elégedetlenkedsz magaddal az nem segít a helyzeten, csak rontja a hangulatodat. Ne akadj fenn a problémán, hanem keresd inkább a megoldását!

Keresd meg, hogy mivel vannak problémáid, mennyire vagy elmaradva mások munkatempójától, minőségétől, stb. Érdemes felülvizsgálni, hogyan próbáltad eddig megtanulni a dolgokat, vizsgáld meg, hogyan tudsz a tanulási módszereken javítani, fejleszteni. Keresd meg, mivel van leginkább problémád és kérj segítséget a kollégáktól, vezetőktől, azoktól, akik nálad jobban csinálják. Kérj benne segítséget, hogy jobban tudj fejlődni.

A kitartó munka és a folyamatos, módszeres tanulás minden területen sokkal fontosabb, mint a tehetség.

A tehetség nagyon félreértelmezett dolog. Sok ember hajlamos összetéveszteni a pillanatnyi képességeket (vagy azok hiányát) az emberben rejlő jövőbeni lehetőségekkel. Rendkívül sokan pedig totális képzavarban vannak a veleszületett képességek és a tanult képességek terén és azt hiszik/terjesztik, hogy csak a veleszületett tehetség számít, ami hatalmas tévedés.

Fontos tisztában lenni vele, hogy minden ember alapvetően rengeteg dologra képes, nagyon sok mindenre biológiailag előre huzalozott képességei vannak, ilyen pl. a beszéd, éneklés, járás, szociális készségek és nagyon sok minden más is.

Viszont hogy ezekből az eleve biztosított lehetőségekből mennyit és milyen mértékben sajátít el, az már egy szocializációs, tanulási folyamat eredménye. Ha egy csecsemőt letesznek a sarokba és senki nem beszél hozzá, semmilyen módon nem stimulálják, akkor hiába lenne képes megtanulni beszélni, járni, vagy bármi mást, a lehetőségei töredékét fogja legfeljebb elsajátítani, mert nem érik azok a környezeti, társadalmi ingerek, amik hatására el tudná sajátítani őket. Aki viszont nagyobb mértékben ki van téve a képességek fejlődését kellően stimuláló ingereknek, az jobban, gyorsabban, rövidebb idő alatt nagyobb mértékben lehet képes fejlődni.

Az emberek szeretik azt hinni, hogy minden tehetségünk velünk születik és a születésünkkel előre elrendeltetett, hogy mire vihetjük, mire vagyunk képesek, sőt nagyon sokan hisznek benne, hogy a születési dátumból a teljes sorsunk előre megjósolható. Ezzel ellentétben az életünket a döntéseink alakítják, a képességeinket pedig a tanulásunk. Ezt a tanulást végtelenül sok apró dolog képes befolyásolni. Többek közt az is, hogy ki mennyi dolgot szed magára a környezetében már kisgyerekként. Amelyik családban mindenki olvas, zenét hallgat, gyakran járnak színházba, akár maguk is játszanak hangszeren, vagy akár maguk is előadóművészek, ott a gyerek fejlődésének is sokkal inkább szerves résez, hogy ugyanezeket a dolgokat a maga szintjén ő is csinálja, másolja. Erre szokták mondani, hogy az anyatejjel szívja magába, de valójában ez nem, vagy nem teljes mértékben veleszületett képességeket jelent, hanem az elemi környezetében, akár tudattalanul őt ért szocializációs hatások sora. Ami egyfajta tanulási folyamat, csak már jóval azelőtt ki van neki téve, hogy formális iskolai tanulási formában találkozna valamivel.

Akit kis gyerekként bátorítanak, dicsérnek, ösztönöznek, hogy milyen ügyes, milyen jól mennek neki a dolgok, az magabiztosabb lesz, bátrabban kísérletezik, jobban ki tudja bontakoztatni a képességeit és így többre is viheti sok mindenben. (Persze ez sem ilyen egy dimenziós dolog, ha valaki ügyetlen, de mégis csak dicsérik, ahelyett, hogy segítenék is a fejlődését, az az indokoltnál elbizakodottabbá is válhat és akár téveszméi is kialakulhatnak valódi jó képességek helyett).

Viszont akinek akár csak valami téveszme miatt viccesnek gondolt poénkodásból, vagy akár megalapozottnak hitt, de téves szakmai véleményként azt mondják (pláne, ha rendszeresen hajtogatják), hogy ügyetlen, nem viszi sokra, nem megy neki valami, az képes lehet olyan szintű gátlásokat nevelni az illetőbe, hogy tényleg nem lesz képes megugrani akár bárki más számára lehetséges szintet sem. Miközben a képesség és lehetőség ott van mindenkiben a fejlődésre, de a tudati gátlások képesek lehetnek akár teljesen ellehetetleníteni.

Egy rakás olyan történet van a művész és sport világban és egyéb tehetséggel kapcsolatos kérdésekben, hogy valakit egy szakember valamilyen szakvélemény alapján eltanácsolt az adott területről, pályáról, mert "nincs tehetsége", vagy "túl későn kezdi és már nem fogja semmire vinni". Aztán akik ezekre a "megmondó emberekre" nem hallgatva mégis belevágtak, odatették magukat és csinálták, tanultak, azok nagyon sokan megmutatták, hogy mégis képesek vinni valamire és akár világsztárokká is váltak a maguk területén.

Persze az ilyen sikereket sokan leírják annyival, hogy ők különlegesek voltak eleve, ezért voltak rá képesek. Ami akár igaz is lehet, de ezt a különlegességet mégsem akarták azelőtt elismerni a "szakértők", hogy bizonyítottak volna. Szóval

a lehetőség mindenkiben ott van. Nem mindegy viszont, hogy hogyan próbál élni vele valaki. A kemény munka önmagában nem biztos, hogy elég. Keményen és okosan kell dolgozni.

Az is egy nagyon gyakori tévhit, hogy a gyakorlás tesz mesterré. Csakhogy a gyakorlás állandóvá teszi a tudásodat. Ha valamit rosszul csinálsz, de nagyon kitartóan gyakorlod, akkor a hibás műveletet fogod nagyon alaposan begyakorolni. Mesterré az tesz valamiben, ha folyamatosan javítani tudod a hibákat és utána a helyes dolgot gyakorlod be alaposan. Ezért nagyon fontos, hogy a gyakorlás mellett legyen legalább időnként megfelelő szakmai felügyelet, aki észreveszi és ki tudja javítani a hibáidat. Meg aki közben a megfelelő inspirációval, motivációval hat rád és nem téveszméket és bekorlátozó gondolatokat ültet a fejedbe, hanem segít kibontakoztatni a tehetségedet.

Előbb mindenképp próbálj javítani a tanulási módszereken és kérj segítséget, csak utána kezdj azon töprengeni, hogy inkább más munkát keress. Fontos felismerni azt a pontot, amikor tényleg nem vagy képes tovább fejlődni, vagy hogy esetleg nem érdekel ez a munka, nem ér annyit a fejlődés benne, mint amennyi erőfeszítést igényelne tőled.

De mielőtt feladnád ezt a munkát és a fejlődésre fordított erőfeszítéseket, előbb azért próbáld ki, hogy az eddigitől eltérő módszerekkel, hogyan és mennyire tudnál jobban fejődni. A legtöbb esetben nem a te képességeid kevesek, csupán nem a számodra megfelelő módszerrel próbálsz tanulni, ezért a módszeren kell változtatni.

Pont ez a magyar oktatási rendszer legnagyobb problémája, hogy nem veszi figyelembe az emberek különbségeit, nem foglalkozik az eltérő igényekkel, bemenő képességekkel, hanem mindenkinek ugyanazt, ugyanúgy próbálja lenyomni a torkán és azt a téves kudarc élményt kelti, hogy te nem vagy elég jó. Pedig valójában a legtöbb esetben pont az a gond, hogy az általánosan mindenkire szabott pedagógia mond ilyenkor csődöt és más módszerekkel sokkal több eredményt lehet elérni a tanulásban. Csak mivel a közoktatás tömeges tudás átadásra lett kitalálva, a személyre szabottabb figyelemre, egyéni készség fejlesztésre sem idő, energia, sem igény nem annyira van a legtöbb iskolában.

A munkahely ilyen szempontból sokkal jobb tanuló közeg is lehet. Főleg, ha vannak jó vezetők és jó szakemberek, akik hajlandók törődni a kollégákkal. Ne félj segítséget kérni tőlük! Mindenkinek az az érdeke, hogy megtanuld és minél jobban csináld. Ha látják, hogy csinálni és tanulni akarsz, értékelni fogják és segíteni fognak benne.