Ha nem vagyok kitűnő a munkámban, semmit ne érek?

Ez úgy hülyeség, ahogy van, mégis így érzem. Amikor jó munkahelyem volt és minden működött, a magánéletbe is kiegyensúlyozottabb és életvidámabb voltam. Amikor valamit elcsesztem, szörnyen éreztem magam, a munkától függetlenül is.

Most rátesz egy lapáttal az is, hogy a mostani munkámat nem is szeretem.

Ez mi, maximalizmus? Vagy nen tudom elviselni, ha hibázok? Mit lehet ez ellen tenni?