Egeszsegugyi dolgozók! Nálatok is undorító a közösség? Hogy vártok így fiatalokat dolgozni?

Hála az égnek hogy nem nőies a szakmám,nők se nagyon vannak körülöttem,azok is békén hagynak,de ha azok közt kéne dolgoznom a pszichiátrián lennék hónapokat időnként.

Nem győzök háhálkodni a targoncavezető jogosítványomért...

34N

Eddig csak nézegettem itt, de ma tovább telt a pohár.

Az osztályunk megszűnt, másikkal vonták össze, ahol eddig is éreztették, hogy senkik vagyunk, de ma még jól le is csesztek, mert nem tudtam valamit, amire egyébként a mi szakterületünkön nem volt szükség. Arról volt szó, hogy kb. mindenki a magáét, erre nem, aki tudja, passzolja lefelé a munkát, kompetencia, kit érdekel. A "megörököltek" jó része lelépett, ahelyett, hogy megbecsülték volna a szakorvost és a nővért. De még a beteghordót és az orvosírnokot is kifúrták, egy 50 éves beteghordó van 80 betegre, de ő is csak a cseszegetést kapja.

IGEN ÉS IGEN!!!

Végre látom hogy nem csak én érzek így, ha tudnád ez most mekkora boldogság nekem xd

Annyi a sztori hogy gimi után gondolkoztam hogy mi legyen belőlem, de nem igazán tudtam dönteni. Sok dolog járt a fejemben, HR-es, pszichológus, tanár, de valahogy mindegyik csak elképzelés maradt, nem tanultam tovább. Aztán amitől sokáig ódzkodtam (eü), mert undi meg véres meg stresszes, valahogy a fejembe mászott, és egyre többször jutott eszembe hogy "mi lenne ha egészségügyis lennék?!"

Ehhez a gondolathoz egyre kevesebb kétely is társult, és annak ellenére hogy a családom nem volt túl lelkes (mert "nagyon szhar meló"), rávettem magam hogy elmenjek segédápolónak.

Ugyanis tudtam hogy akkor legyen eü, de hogy orvos, dietetikus, ápoló, mentős vagy gyógytornász akartam lenni az nem volt tiszta (mindenképp egyetemet akartam). Emiatt úgy döntöttem hogy elmegyek, belenézek a rendszerbe, beszélgetek minden résztvevővel, megnézem hogy telik egy napjuk. Meg amúgy is érdekelt hogy hogyan látnak el beteget, meg akartam tanulni az alapápolást, a kommunikációt a betegekkel.

Szóval nagy lelkesen mentem oda. Előadták hogy mekkora nagy közösség, itt mindenre megtanítanak, ha eldöntöm hogy nővér leszek akkor egyetem alatt itt végig fogják a kezem.

Ahaa...

A naiv hülyegyerek későn énredt rá hogy a kollegalitás addig van, amíg nekem kell segíteni másnak. Ők békésen végignézték ahogy egyedül átágyazom az egész osztályt, miközben a pultban meresztették a sheggüket.

Ha valamit nehezebben tanultam meg a NULLÁRÓL, türelmetlenek voltak. Pl fürdetni kellett, és mondtam hogy én ilyet még nem csináltam, hogy kell, mire kell figyelni, legalább legyen itt velem. "Ne szórakozz már, beállítod a zuhany alá és megfürdeted."

Másnap az éjszakás azzal várt, hogy a femoralis CVK be volt a beteg lágyékába szorulva, és kisebesedett az a terület, és hogy miért nem kérek segítséget ha nem tudok valamit 😂👏

Na itt még elhittem hogy én vagyok a szhar, életképtelen, hogy nem gondolok mindenre IS, és miért nem természetes nekem ami nekik x tíz év után az...

Aztán (természetesen a próbaidő lejárta után) durvult a helyzet.

Elengedett x idővel előbb, aztán beárult a főnővérnél hogy előbb eljárkálok.

Egyik kolléga mondta hogy próbáljam minél jobban forszírozni a szondás etetést az egyik betegnél, mert nagyon cahexiás. Másik jóindulatú közbeszól hogy "Juci ne zavard már össze ilyen szavakkal".

Szóval röviden: hamar eldöntöttem hogy ápoló kösz nem akarok lenni, mert ahogy egymással tudnak bánni az is szégyen, de ahogy az orvosok bánnak velük az a legnagyobb szégyen. Nem egyenrangú partnerekként, hanem kiszolgáló személyzetként tekintettek rájuk. Az orvosit is kizártam (hosszú hogy miért pontosan).

Így a maradékból választottam (dietetikus), mert sokkal autonómabbak, magasabb a presztizsük, egyedül is hoznak döntéseket, és nincsen a 80%-uk kiégve. Azt tanulom és nem bántam meg. Ahogy lejárt a felmondási tilalom, fel is mondtam, persze volt nagy csetepaté hogy mennyire nem vagyok korrekt, de nem érdekelt csak szabadulni akartam...

Ez nem csak az eü-be nvan így sajnos,szinte mindenhol.

A régi dolgozók nemhogy segítenének,meg át adnának a tudásukból,

hanem még keresztbe is tesznek ahol tudnak.Nehogymá más többet tudjon vagy

azt amit ők tudnak.Ezért van az hogy minden melóhelyen legalább

két év mire befogadnak, de akkor is nagyon résen kell lenni.

Magyarok tipikus tulajdonsága amúgy.Külföldön élő ismerőseim

mindig mondják,hogy csak magyar kollégájuk ne legyen.

Tisztelet a kivételnek.Neke mmost egy idióta fideszes a kollégám,

és néha próbálkozik az aktuális propagandával, de úgy teszek

mintha nem is hallanám.. :-((