Mély depressziósként hogy megy/ment nektek a munkakeresés?
A mély depresszió alatt azt értem, amikor nem látod, hogy mi értelme van az életnek, az életednek(!), olyan dolgok se okoznak örömet, kapcsolnak ki vagy tudsz ellazulni tőlük, amik korábban igen.
A depresszió lehet bármitől meg mindentől is, de most abszolút nem arra a fajta depresszióra gondolok, ami a sikertelen munkakeresés miatt alakulhat ki, tehát nem (feltétlen) ahhoz kötődik.
Ilyen állapotban baromi nehéz keresni ill. ha odáig fajulna az ügy, hogy akkor el kell menni egy felvételi beszélgetésre és előadni, hogy hű de fasza minden, te vagy a legjobb jelölt és másra se vágysz, minthogy ott dolgozz. Még akkor is, ha így van. Ha meg nincs így, de valamiből ugye meg kell élni, akkor meg még nehezebb feltenni egy maszkot és mosolyogni, miközben meg belül úgy érzed magad, mintha tűvel szúrkálnának.
Szóval kinek milyen a tapasztalata ilyen szituációban?
Kíváncsi vagyok:
- tanácsokra
- tapasztalatokra
- olyanoktól, akik ilyen cipőben járnak
- olyanoktól, akik ilyen cipőben jártak és esetleg fel is vették (Milyen volt utána? Továbbra is szorongtál?)
- és olyanok véleményére is kíváncsi volnék, aki esetleg munkaadó vagy egy cég személyzeti/felvételi osztályán dolgozik és találkozik/találkozott ilyen jelentkezőkkel (Hogy álltok hozzá, ha ez szembetűnő? Vagy ha épp nem az, de esetleg a jelentkező elmondja?)
Szóval mindenképpen olyanok hozzászólásait várom, akik ilyesmivel küzdenek, küzdöttek vagy épp a munkaadói oldalt képviselik.
Köszönöm.
Ha komoly depressziós problémái vannak, akkor nem a pénzen múlik, hanem nehezére esik rávenni magát és ez az érzés erősebb, mint amennyi motivációt a munka, vagy a pénz jelent - meg akkor is, ha ő maga is tudja, hogy valamiből meg kell élnie.
Bármi legyen is az oka, érdemes megpróbálni beszélni vele, hogy mi az oka, hogyan lehetne megoldani.
Viszont sajnos a depresszió nehéz ellenfél, akin (és amikor) nagyon elhatalmasodik, azt képes lehet megbénítani és letaglózni.
@23
Lehet, hogy ő is ugyanúgy szorong, mint én és önbizalma a nulla alatt van bőven.
Az, hogy te erről tudsz és így állsz hozzá, szeretnéd próbanapra hívni s alkalmazni, nem pedig hanyagolod, merthogy "problémás" eset, ez becsülendő. Le a kalappal!
Persze, rájöttem, hogy nem a pénzen múlik (első próbának kellett valami, és ebből le tudtam szűrni, mi a helyzet).
Az önbizalma a nulla alatt van (amit nem ismer el, kicsit talán meg is bántottam, hogy mondtam, hogy ez itt nem probléma), konkrétan azzal támad, hogy én nem vagyok megbízható :)
Nyilvánvaló, hogy keres munkát, és nem fog találni, mert fél belekezdeni (könnyebben viseli el azt, hogy eleve nem vág bele, minthogy a munkaadó küldje el 1 nap után). Szóval szerintetek hogy tudnám rávenni a próbanapra?
"le a kalappal, hogy ennyire rendes vagy. Ritka az ilyen ember" Köszönöm :)
Őszintén szólva nem sok embert tudok elviselni, főleg napi 8 órában, de úgy érzem, vele ki lehet jönni (illetve átérzem a helyzetét), ezért is erőltetem a dolgot.
Heti 2 vagy 3 napot kellene dolgoznia 8 órában, írta hogy jól hangzik, meg minden, de egyszerűen nem jön el próbanapra (félállásban már van valaki, szerencsére ő sem az a heti 40 órás fajta, mert néha kicsit sok belőle...)
Folyamatosan a "bizalmi problémájával" jön, hogy nem bízik bennem, meg keressünk közös ismerőst, meg írjam meg a vállalkozás adószámát, stb... ezek csak kifogások, támadási felületet keres, ahol nem tudok védekezni, így rámfoghatja, hogy miattam nem jön össze a dolog... mit kellene tennem?
Nekem túl sok az önbizalmam, amiből adódik, hogy mindig nyerek, nem adom fel (egyszerűen nem megy, flusztrálna a vereség), és tudom, hogy túlerőltetem a dolgot, ami kezdi súrolni a zaklatás kategóriát... Ez mennyire probléma egy önbizalomhiányos, depressziós, szorongó személynél?
Vagy kérdezem úgy - Ti mit várnátok el tőlem, minek örülnétek ilyen helyzetben?
"Nekem túl sok az önbizalmam, amiből adódik, hogy mindig nyerek, nem adom fel (egyszerűen nem megy, flusztrálna a vereség), és tudom, hogy túlerőltetem a dolgot, ami kezdi súrolni a zaklatás kategóriát."
Ezek elég könnyen ellenszenves tulajdonságok lehetnek bárki számára. Pszichés betegnek sem kell lenni hozzá.
"nem bízik bennem, meg keressünk közös ismerőst, meg írjam meg a vállalkozás adószámát, stb."
És mi tart vissza tőle, hogy megadd neki a cég nyilvános adatait? Miért kell ezt eltitkolni? Egy csomó ember nagyon is megalapozottan egyáltalán nem hajlandó olyan céghez jelentkezni, amelyik cég nem azonosítja magát az álláshirdetésben.
Teljesen természetes, hogy az ember tudni akarja, hogy milyen helyen és milyen emberekkel kéne dolgoznia - kimondottan gyanús, ha valaki ennyire nem hajlandó nyílt kártyákkal játszani, miközben minden áron ragaszkodik valaki hozzá, hogy vele dolgozzon.
"Ezek elég könnyen ellenszenves tulajdonságok lehetnek" Tisztában vagyok vele, éppen ezért megfelelően kezelem a helyzeteket, nem szokott probléma lenni (de persze ilyen helyzet még nem volt, szorongó emberrel még nem üzleteltem).
"És mi tart vissza tőle, hogy megadd neki a cég nyilvános adatait?" Semmi, éppen ezért meg is adtam, de tudom, hogy nem ez érdekelte, csak támadási felületet keresett... Közös ismerőst már nem találtunk, és éppen ezért már nem is válaszolt az utolsó 2 e-mailemre (csak írni tudnék neki valamit, fel nem hívhatom, azzal túllépnék egy határt...)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!