Mély depressziósként hogy megy/ment nektek a munkakeresés?

Én rettentően csalódtam az előző munkahelyemen az emberekben. Egyszerűen nem értettem, hogyan vetkőzhetnek ki így az emberek magukból, ha nem úgy van valami, ahogy ők akarják, és ha az ember megelégeli a dolgokat és nemet mond. Nem hagyja a tovabbi csicskáztatást. Én lettem a szar, persze eljöttem (azóta még négyen eljöttek 2 hónap alatt). Kezdődő depressziót, szorongást éreztem, semmihez nem volt kedvem, a kanapéról felkelni is nehezemre esett. Folyton pörgött az agyam, hogyan kellett volna, miért nem álltak mellém, akikben bíztam. Elkezdtem magamon dolgozni, önismeretet fejleszteni, és persze megérteni, hogy bizony pénzből élünk. Önéletrajzot csináltam, a nekem szimpatikus helyekre elküldtem, és egy olyat is felkerestem, aki egyáltalán nem is hirdetett, de álom volt számomra. Az erősségeimet kihangsúlyozva elküldtem az önéletrajzom, hogy ha valamikor a távoli jövőben keresnének embert, itt vagyok. És behívtak. Szinte sokkos lettem, hogy most mi lesz, mondjam el az igazat, ha kérdezik, hogy mi volt az előző munkahelyen, vagy simán adjam elő, hogy minden rendben van. Végül én elmondtam mindent őszintén, hogy problémám van az emberek és elsősorban önmagam megértésével, konfliktuskezeléssel, de beiratkoztam egy csoportba, így ezen a téren fejlődni fogok. Másfél óra volt közel az interjú. Bevált, felvettek. Nagyon boldog vagyok egyrészt, hogy az álommunkámat végzem, másrészt, van még szorongás, hogy beilleszkedjek, mennyit mondjak magamról, mennyit kérdezzek másról. Egyelőre csak kedves vagyok, végzem a dolgom, de nem érdekelnek a kollégáim a munkán kívül. De kelleni fog a segítség. Egyedül nem lehet kilábalni sem a depresszióból, sem az önbizalomhiányból.

Én is voltam/vagyok depressziós, és ezért most lefognak pontozni,de amikor a boltba kell fizetni nem fog senkit érdekelni hogy te depressziós vagy, egyszóval kell a pénz,én összeszedtem magam lelkileg mert tudtam hogy szükségem van munkára, ahhoz hogy pénzem legyen. Bár tény és való hogy nagyon nehéz az embernek összeszedni magát,de nem lehetetlen.

Kenyszerbol. Valaszthat az ember h melo vagy utca..

Én értelek, viszont annyit tudok tanácsolni,ha elmész egy interjúra állj hozzá pozitívan, nem kell semmilyen maszkot felvenni, illetve a munkaadót nem a lelkivilágod érdekli,hanem az hogy alkalmas vagy e a munkára. A depressziót pedig próbáld nem kimutatni,mert ha úgy mész oda mint egy rakás bedepizett szerencsétlenség (nyilván nem mondom hogy az vagy,hisz nem is ismerlek,csak egy példanak hozom fel) akkor nyilván nem fognak felvenni sehova.

És letudtad küzdeni a szociális fódiádat?