Hogy bírtad/bírnád férfi létedre, hogy nő főnököd volt/lenne?

Milyen alja munkakör, alja munkahely, alja munkatársakkal az, ahol egyáltalán ez felmerül? És milyen alja ember az, aki ez alapján ítéli meg a felettesét? Nem a helytállás, nem a szakmaiság alapján, az alapján, hogy hogyan bánik az emberekkel, nem, az alapján, hogy - negyedik kedvenc Maunika show idézetem - f.sz van a lába közt, vagy p.na van a lába közt?

Egyik helyemen egy bevándorlókból álló csapatot vittem másfél évig. Törökök, irániaiak, indiaiak, grúzok, szerbek, ukránok. Maximum nyelvi akadályok voltak, soha, egyszer se éreztem azt, hogy kételkednének a tudásukban, vagy frusztráltak lennének, amiért egy nő "diktál". (Mondjuk nem nagyon diktáltam, megmutattam, mit kell csinálni, aztán csak akkor jöttek, ha kérdés volt. A kérdés olvasásáig még soha el se gondolkoztam ezen)

"általában a hadsereg főparancsnokai is, és női elnökök esetén általában ez katonai gyakorlat nélkül áll elő"

JObb, ha tudod, a férfiak esetében is ugyanez a helyzet, ma már alig van, aki ténylegesen volt katona, másrészt egy közkatona semmit sem tud többet egy hadseregröl, mint aki életében nem járt laktanyában.

Mellesleg nyugaton, ahol van még katonaság, ott nök is lehetnek azok, de a vezetök sehol nem a közkatonákból lesznek, hanem befolyásos családok gyerekeiböl, akik csak elméletben láttak fegyvereket, stb.

"A munkaügyi hatóságnak már rég le kellett volna kapcsolnia az ilyen kapitalistát."

Ahogy látom, kifejezetten a nöi fönököket akarod szidni, és mindenbe belekötsz.

A munkaügyi hatóság azért senkit nem büntet meg, mert egy jó dolgozót alkalmaznak.

Vagy szerinted csak olyan embereket lenne szabad dolgoztatni (egy nöi fönöknek), aki mögött korbáccsal kell állni, hogy csináljon valamit?

Eza fönök kifejezetten pozitívan viselkedett, és alkalamzott olyan valakit, aki tényleg akar és tud is dolgozni, ez nem visszaélés, hanem emberileg is meg gazdaságilag is értelmes hozzáállás.

Nem dolgoztatott, - mert saját elhatározásból dolgoztam addig - az ügyféllel való egyetértést követően. Az ügyfél is így látta jónak, bírta, szorgalmazta és közös megegyezés mentén folytattuk a munkát. Nekem is jó volt annyiban ez, hogy befejeztük teljesen a munkát és nem kellett húzni, halasztani.

Ha minden jelenlegi főnök csak annyira lenne "kapitalista" ebben az országban, mint a néhai főnöknőm, akkor nem ott tartana Magyarország, ahol jelenleg, hanem ténylegesen magas színvonalon élhetnének itt az emberek - és nem egyik napról a másikra tengene-lengene a többségük. Valószínű, hogy a rátermettség, mint fogalom és valós tulajdonság is egyben, sem lett volna törölve a létező összes szótárból 2000 körül. Ma tényleg az dönti el egy munkakör betöltésének lehetőségét, hogy szimpatikus vagy-e a háeresnek vagy/és kik az ismerőseid az adott körben, - egyébként meg mehetsz kapálni még akkor is, ha 15000 ilyen-olyan "papírod" van! Élő példa erre a feleségem! Számolatlan ilyen-olyan végzettsége van, de soha nem térdelt egyetlen munkáltató irodájában sem a főnöke előtt és csökkent munkaképességű emberként gyakorlatilag nem létezik senki számára - rajtam kívül - úgy az állami, mint a magán szférában. Egyszerűen leírták és arra ítélték, hogy a "semmiben lebegjen" nyugdíjig, - olyan munkát ugyanis senki nem hajlandó adni neki, amit csökkent munkaképességű emberként képes lenne elvégezni. Az állam pedig úgy gondolja, hogy igazságos közel negyven év ténylegesen ledolgozott élet vetületeként 37500 forinttal kiszúrnia 2022-ben egy ember szemét havi szinten. Ez az mi nyomorunk, igaz, de a problémás része az ennek, hogy nem egyedül van, aki így kénytelen vegetálni a fene nagy jóléti Magyarországon.