Hogy bírtad/bírnád férfi létedre, hogy nő főnököd volt/lenne?

Attól függ. Volt már olyan női főnököm, aki rajtam vezette le a feszültségét.

De volt teljesen korrekt, és normális női főnököm is.

Sereg, és kb semleges.

Kb minimalis kapcsolat volt meg, kiadta a tennivalokat, eligazítást oszt szép napot.

A ferfi főnökök sokkal baratsagosabbak voltak, egy korosztaly voltunk, igy volt bizonyos szintű haverkodas, gyakorlatnak álcázott flekken, es sör.

Nem féltek megkerdezni hogy minden rendben van-e, akár otthon is.

Az eddigi női főnökeim nagyságrendekkel jobbak voltak mind vezetőként, mind emberileg, mint a férfiak.

Ez önmagában nem jelent semmit, mert személyes tapasztalat, kisszámú példa alapján. Az én életemben ez így oszlott meg. Na bumm.

Nekem volt közvetlen parancsnokom is, aki nőnemű.

Semmi probléma nem volt, korrekt volt.

Aki negatívan tekint egy ilyen munkakapcsolatra, annak van egy sokkal egyszerűbb képlet a gondjának orvoslására, mint gondolná:

Vegyen erőt magán, szárnyalja túl képzettségben az általa irigyelt embert és ha módjában áll, pályázza meg az általa irigyelt ember beosztását!

Lehettem volna én is "akárki" a testületen belül, a bibi "csak" annyi volt az egészben, hogy nem volt szellemi igényem, szorgalmam arra, hogy tanuljak. Pontosan ebből a hibámból és önkritikámból okulva tartottam mindig is tiszteletben azokat az embereket, akikkel az idők folyamán parancsnok-alárendelt viszonyba kerültem életem folyamán.