Sírhatnékom van, mert olyan munkát végzek amihez nem értek. Most mégis mi lenne a legjobb megoldás?

Felvettek irodába dolgozni egy sima érettségivel. Az első 3 hónap nagyon jó is volt, nem csináltam olyan munkát ami meghaladta volna a végzettségem. Leveleket borítékoltam, hordtam, dokumentumokat, szórólapokat szerkesztettem, ajándékokat csomagoltam, meghívókat vagdostam, rendezvényeket segítettem szervezni, lebonyolítani, vigyáztam a kollégák gyerekeire és mindig készenlétben álltam, hogyha az irodában valakinek valamiben segítség kellett. De 2 hónappal ezelőtt elment a kolléganőm akivel egy részen dolgoztam. Onnantól kezdve nagyon elszabadult a pokol. Olyan munkákat kezdtek rám rakni, amik hatalmas felelősségűek. Több milliós tételekkel dolgozok már, és inkább végzek most már könyvelői, mint irodai asszisztens munkát. Mindig újdonságok jönnek be, és egyre nagyobb felelősségű problémákat raknak a vállaimra, hogy oldjam meg. Nincs segítségem egyszerűen, mert ezekhez a típusú munkákhoz itt nem igen ért senki, ahogy én sem. Aki meg értene hozzá, nem hajlandó segíteni. Saját magam tanultam meg minden olyan dolgot amit internetről vagy könyvekből megtudtam szerezni, de a munka 90%-a olyan, amit egy hozzáértőtől kellene megtanulni. Nagyon sokat hibázok. Nagyon sok olyan dologra kérdez rá tőlem a főnököm amit én magam sem tudok. Olyankor csak állok csendben és nézek rá, mint borjú az új kapura, mert egyszerűen nem értem mit akar.

Jó lenne a munkahely, ha lenne itt valaki velem aki megtanít ilyen dolgokra, és szerezhetnék tapasztalatot, de így szenvedés és nagyon stresszes nekem. Arról nem is beszélve, hogy hányszor csináltam már magamból hatalmas hülyét. Nekem kell hívogatni a hivatalos szerveket, olyan ügyben, amiről még nekem sincs fogalmam, és visszakérdeznek olyan dolgokat, amiket nem értek. Hatalmas hülyének, ugyanakkor csalódottnak is érzem magam, mert olyan érzés, hogy nem tudok megfelelni a főnökömnek. Nem tudom mit csináljak, ez volt álmaim melóhelye, mikor még nem kezdett el a főnököm ilyen dolgokat rám bízni. Reménykedek benne, hogy egyszer visszaveszi a vállamról ezt a sok terhet, és ez köt ide. Ugyanakkor szeretnék tanulni, jó lenne ezeket a dolgokat megtanulni, de egyedül, önálló munkát végezve csak kudarcokba szaladok. Nagyon félek attól is, hogy egyszer hatalmas és visszafordíthatatlan hibát vétek, és nagyon csúnyán fog rajtam csattanni.

Ti mit tennétek a helyemben?