Miért viselkedik így velem a munkahelyemen a beatanításomra kijelölt mentorom?

Nem rég kerültem erre a munkahelyre pályakezdőként, az egyetem elvégzése után. Kijelöltek mellém mentornak egy pár évvel idősebb, de nagyjából velem egykorú nőt akivel azonos a végzettségünk és ugyanazon az egyetemen végeztünk, hogy tanítson be. Az ő helyettese vagyok a munkaköröm szerint. Az irodája az enyém mellett van. Van egy ajtó, amin a két iroda között átlehet járni, tehát egybe van nyitva a két helyiség. A legelső héten még sok minden nem történt, de azt már akkor észrevettem, hogy semmilyen munkát nem kaptam. Minden reggel bementem megkérdeztem tőle, hogy mit segíthetek, mit kell csinálnom de azt mondta az első héten minden nap, hogy nem tud nekem munkát adni, továbbá észrevettem, hogy nem örült neki és nem is nagyon engedte, hogy ott ülhessek mellette az ő irodájában és figyeljem, hogy mit csinál. Aztán a következő hetekben pár alkalommal már megengedte, hogy odaülhessek mellé nagyon gyorsan mutogatva elhadarta az információkat, és a számítógépén villámjáratban kattintgatva elmutogatott pár lépést a programokban, de én sejtettem, hogy ez így nem lesz jó, pedig jegyzeteltem is, mert úgy tudnám megtanulni, hogy én csinálnám saját magam és ő ott állna a hátam mögött első pár alkalommal még és segítene. De erre nem került sor. Pár hét elteltével a főnöktől, (persze nem a mentoromtól) kaptam/ kapok már munkákat, de szinte teljesen magamra vagyok hagyva. Azért valamennyire feltalálom magam, rájövök magamtól is dolgokra, meg segítenek az elődöm gépen hagyott dokumentumai is, de nem az igazi sztem ez a helyzet. Nem akarok önállótlan lenni, de mégiscsak pályakezdő vagyok, ez tény ez van. Akármikor a munkámmal kapcsolatban bemegyek a mentoromhoz kérdezek tőle valamit sokszor türelmetlen, vagy unott válaszokat kapok tőle, hogy hát ezt innen ő távolról a másik irodából nem tudja megítélni, ezt nekem kell tudni a rendszerekből, vagy ilyeneket hogy: ,,A Főnökhöz fordulj, ő szignálta rád az ügyet." Amikor magyaráz valamit, hogy ezt meg azt miért kéne így, vagy úgy csinálnom, mindig gúnyosan hozzá teszi, hogy ,,De hát te tudod." De hát ahogy gondolod." Nem értem, miért mond ilyeneket, nyilván úgy csinálom, ahogy mondja, mert ő a tapasztaltabb, ő ért hozzá...Érezteti velem gyakran a hanghordozásával, hogy idegesítem. Nagyon sokszor előfordult, hogy kénytelen voltam a többi idősebb kollégát megkérdezni a dolgokról és ők észrevettem, hogy sokkal nyitottabban jobb más módszerekkel, sokkal kedvesebben álltak hozzám, mint a betanítóm. Szinte mindennap azt csinálja a mentorom, hogy a közös átjáró ajtót sokszor hosszabb időre egy órára, két órára becsukja/ néha egyenesen becsapja, kizárva a külvilágot és engem is,ez ilyenkor nagyon zavarni kezd, nem értem miért zárkózik be, miért viselkedik így. Ilyenkor nem szívesen nyitnám rá az ajtót és mennék be egy kérdéssel, akár scannelni, vagy nyomtatni hozzá, pedig sokszor kellene, úgy van, hogy az én irodámban nincs scanner és nyomtató, csak nála. Ilyenkor átjárok a többi kolléga szomszéd irodájába nyomtatni, scannelni, és ott mindig kedvesen is fogadnak. Együtt dolgozni meg azért nagyon nehéz vele, mert a munkáimat mindig ő hagyja jóvá, de 2 hónap alatt csak pár alkalommal tudtam neki olyan munkát beadni, amire azt mondta volna teljesen jó, amikor jó volt a munkám megdicsérni akkor se dicsért sohasem. Sokszor rájöttem, hogy szakmailag jó a munka amit beadok, de ha az nincs pontosan úgy megfogalmazva, ahogy azt ő saját szájíze szerint szokta nem olyan szavakkal, akkor azt már átjavítja, pedig sokszor a mondanivaló ugyanaz volt logikailag teljesen, csak a szókincs tért el. Nagyon merev. A múltkor újra lyukasztatta velem az összes eddig megírt levelem azért mert a dossziéból fél centivel jobban kilógott, mint a többi levél, amiket még ő tett régebben a dossziéba. Én nem hiszem, hogy ezen kell problémázni, hogy fél centiméterrel arrébb állítottam be a lyukasztót. Máskor pedig vannak olyan napok, de ez nagyon nagyon ritkán történik meg, amikor meg keksszel kínál, vagy közlékenyebb hangulatba kerül. Tényleg nem értem a viselkedését nehezen igazodok ki rajta. Többi kolléga sem igazán szereti, szánakozva figyelik a helyzetemet, és ők próbálnak nekem sokszor segíteni, de hát akkor se őket jelölték ki mellém betanítónak, nem az ő feladatuk lenne. Pár napja abba kötött bele, hogy miért jegyzetelek. Szerinte nem kéne jegyzetelnem amit mondanak, hanem tüzetesebben kéne figyelnem, hogy mindent megtudjak jegyezni jegyzetfüzet nélkül. Hát én azért azon a véleményen vagyok, hogy mindenki úgy tanul új infókat, ahogy tud, nem biztos, hogy baj az, hogy én próbálom lejegyezni a megjegyezni valókat...