A főnököm miért nem engedi hogy betegszabadságot vegyek ki?

Igazából majd két évet dolgoztam a munkások között, akikkel jól éreztem amúgy magam. Szerintem nincs a munkával semmi baj. Nemesíti, erősíti az embert.

Akkoriban TV, videó és számítógép szervizem volt, de szerettem volna kicsit fejlődni az életben ezért beiratkoztam főiskolára.

Ezt csak úgy tudtam megtenni hogy bezártam, majd elmentem egy gyárba "ahogyan te fogalmazol - majom agyú munkásnak", én is NC-CNC gépeken dolgoztam jobbára eleinte. Később átvett a MEO, így csak kb. egy évet dolgoztam ott, de én nem éreztem kisebbnek vagy kevesebbnek magam tőle. Sőt, kifejezetten szerettem bejárni és a munkát is.

Másodikban az egyetemi tanáraim átvettek az egyetemre mert tehetségesnek tartottak. Így két évig voltam csak ilyen gyárban, de ott ha egy irodista olyat mond a munkásokra hogy gyári majmok szerintem (nagyon helyesen) repült volna. Mert a munkának igenis van értéke - mindegy hogy milyen státuszban csinálja valaki és hogy irodában vagy a gyártó gép előtt. Mindkettő fontos.

- Még valami. Nem tartom film kulturális örökségnek a King's Man sorozatot, elszórakoztat és annyi. De a film "szállóigéje" Georges-Louis Leclerc de Buffon-tól szerintem nagyon igaz.

A stílus maga az ember.